Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)
I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században
Jósvai Mihály. A diósgyőriek még nem sejtették, hogy a mai katolikus templom helyén állt „puszta templom" és a mai plébánia helyén a romos református parókia egy évtized múlva a katolikusok és reformátusok közötti valláskülönbségek kirobbantásának ürügyei lesznek. A Barkóczy Julianna vezette diósgyőri „vallásháborút", amely során a prédikátornak távoznia kellett a középkori plébánia területéről 1712-ben, a vármegyei tanúvallatás nyomán született vármegyei ítélet fejezte be. 125 A vallomásokról jegyzőkönyvet készítettek, amelynek másolata az egyház tulajdonában is megvan. A katolikus indokokkal és vádakkal szemben bizonyítást nyertek a következők: A diósgyőri idős emberek tanúvallomásai egyben a református egyház folyamatos kora újkori meglétét és majd másfél százados történetét igazolták. Csikós Gergely 80 éves nemes azt vallotta, hogy a „paróchiális ház", a föld, a rét, a szilvások és pince mindenkor a prédikátorokat illette. Gyakran jött a török a vár alá, egy nyáron háromszor is elhajtotta a győriek marháját. Szíjgyártó András 82 éves nemes maga is szántotta az egyház földjeit és vallotta, hogy azok mindenkor a reformátusokéi voltak. Batsó Mihály 80 éves nemes a bátyjától hallotta, hogy a reformátusok a templomot és parókiát „donációval" (földesúri vagy királyi adományból) bírják. A 70 éves Donga Mihály úgy tudja, hogy a prédikátor azért volt kénytelen pusztán hagyni a parókiát, mert a palánk mellett gyakran érték török támadások. (A palánk ölfákból, vesszőből, deszkából épített, döngölt földdel megtöltött kerítés, kezdetleges védmű volt, mellyel Diósgyőrt már a 16. század végén körbekerítették, s ezt a 17. században többször megújították a vármegye költségén, ingyenmunkával.) A tanúvallomás alapján úgy képzelhetjük, hogy a török felgyújtván ezt az éghető „városfalat", a közeli épületek is meggyulladtak, így a parókia, templom is. 126 Az idős diósgyőri emberek egyértelművé tették mindenki előtt, hogy a templomot és a parókiát nem a Rákóczi-féle felkelés idején foglalták el a reformátusok, hanem az már előbb is az övéké volt, s a parókiához tartozó papi javadalmakat, földeket, szántókat, réteket már jóval a Rákóczi-felkelés előtt - amióta eszüket tudják a tanúk - a reformátusok használták. A parókiáról a törököktől való félelem miatt költözött el a prédikátor és maradt magára az épület, és senki nem foglalta el. A diósgyőri földesurak soha nem foglalták el tőlük és nem avatkoztak bele. A vármegyei bizottság hatálytalanította ugyan a katolikusok erőszakos foglalását, és az ingatlanokat meghagyta a reformátusok tulajdonában 1712-ben, de két évtized múlva mindezek ismét a katolikusok kezén voltak. 125 BmLt IV. 501/a. 16. köt. 848. p„ 17. köt. 1. p. vö: Borovszky Samu 1997. 46. p. 126 A tanúvallatás 1712. február 17-én készült jegyzőkönyvének másolata. Drefl. A diósgyőri palánkhoz vö.: Gyulai Éva 1997. 91-92., 113. pp.
