Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Iskolák az államosítás után 1946-1955

tették az ifjúsági egyesületek működését és az 1948. évi XXXIII. tc. elrendelte az egyházi iskolák államosítását. Diósgyőrben állami tulajdonba került a római katolikus népiskola 2 épülete 4 tanteremmel, a református népiskola 4 tanteremmel, az evangélikus népiskola 2 tanteremmel, továbbá a használatban levő berendezések, felszerelések és a három felekezet tulajdonában lévő szolgálati lakások. A tanítók állami kinevezést kaptak. Az államosítás tényét az egyházak lelkipásztorai tudomásul vették, az ellenkezésnek nem látták értelmét. A tanítók többsége az államosítástól várta a kettős ellenőrzés megszűnését, az egységes állami irányítást, a felekezeti tankönyvek helyett az egységes állami tankönyvek bevezetését, ez utóbbi különösen előnyösnek vélték akkor, ha a tanulók lakóhely változtatás esetén más iskolába kerültek. A felekezeti tanítók várták, hogy a tanári egyesületek helyett egységes érdekvédelmet érvényesíthetnek, életkörülményeikben javulás áll be, számítottak az egységes fizetési rendszer bevezetésére, a kötelező tanítási órák meghatározását, a túlmunka díjazását. Feltelezték, hogy munkájukban továbbra is a lelkiismeretes kötelességteljesítés, az érzelmek kimunkálása, a vallásos és hazafias nevelés fog érvényesülni. Az egyház egykori pedagógusai közül aggodalomra csak azok érzetek okot, akik iskolai munkájuk mellett külön fizetett orgonista-kántori szolgálatot is végeztek az egyházaknál. Az idő azonban hamar megmutatta, hogy gyökeresen új elvárásoknak kell megfelelniük az állam iskoláiban. Az államosítás idején működött tanítók, tanárok a gyermekkori hatások és tanulmányaik következtében magukkal hozták a vallásos ideológiát és a különböző egyházakhoz való kötődést, nem is olyan régen még ők tanították az egyházi iskolákban a hit- és erkölcstan tantárgyat. Az államosítás nem kizárólag a telkek, az épületek, a felszerelések átvételét jelentette, hanem új példaadást is igényelt. Ujat, amely ellenkezője volt a réginek. Elkezdődött egy belső, csendes forradalom, a nem látható harc önmagunkkal, a belső tusakodás az elvárások tüzében, mert kiállást, példaadást vártak a marxista ideológia alapján. Ezt az idősebbek nehezen dolgozták fel, de kenyérkérdés volt az új helyzethez való alkalmazkodásuk. Aki ellenállt, azt vidékre helyezték, vagy munkaviszonyát megszüntették.

27 1950 után kötelezően megkezdődött a pedagógusok rendszeres ideológiai továbbképzése, a megtanulandó anyag számonkérése és bizonyítványba rögzítése. A tanulók számára a tanítás naponként már nem kezdődött és nem végződött imával. Vasárnap délelőtt nem templomba kellett vezetni, hanem a nekik tartott mozielőadásra. Egy ideig még volt hitoktatás az iskolában, de ezeket már a felekezetek lelkészei tartottak, ők is hirdették a tanulók beíratásának lehetőségét. Az iskolák igazgatóit azonban értekezleten tájékoztatták arról, milyen eljárásokat kell követniük ahhoz, hogy a hitoktatásra jelentke7 Az iskolák államosításáról vö: Dr. Arató Ferenc (szerk.) 1976