Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
zalomnak és a mi elvárásunknak, hogy a jövőben még magasabbra emelhessük. Amint pedig Balassa Farkas hivatala részleteit megismeri, különösen tudja azt, hogy rá vár Diósgyőr várunk hűséges és gondos őrizete és igazgatása. Köteles mind maga, mind várnagyai által az őrség katonáit, a gyalogosokat és lovasokat, akik a hely őrizete céljából alatta vannak, minden igyekezetével felügyelni, hogy a vár a legnagyobb éberséggel őriztessék, s továbbá, hogy a nappali és éjjeli őrjáratokat rendben és figyelmesen hajtsák végre és tartsák meg. Ezt pedig ne csak az alvárnagyokra és a többi katonára bízza rá, hanem ő maga is éjjel-nappal őrködjön, hogy a védelmet a kellő módon lássák el, ezért a várat éjjeli időben, amikor a szükség megköveteli, kétszer-háromszor járja körül, és buzdítsa az őröket éberségre. Nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy a vár a legéberebb ellenség közelében van, és emiatt a leggondosabb őrizetre van szükség, mivel az ellenség nemcsak nyílt erővel, hanem cselvetésekkel és fortélyos machinációkkal igyekszik a végvárakat hatalmába keríteni. Mindenfajta hadieszközt pedig, úgymint ágyúkat, kézi puskákat, szakállas puskákat, ágyúgolyókat, lőport, tűzfegyvereket és más efféléket úgy kell a helyükön rendben tartatnia és tisztán őriztetnie, hogy ha a szükség megköveteli, könnyen megtalálhassák és használatba vehessék őket. S mivel az említett kapitány, amint előrebocsátottuk, bizonyos számú lovassággal rendelkezik vezénylete alatt, úgymint hatvan lovassal a kapitányhoz csatolt tíz lovassal együtt, és bizonyos számú gyalogsággal is a vár és a várnak alárendelt földek valamint a mi hatóságunk őrizetére, biztosaink, amikor a katonákat a várba helyezik, a legerősebb eskü letételével kötelezzenek minden egyes, külön a vár védelmére szánt gyalogost és a lovasság magasabb rangú katonáit először az irántunk, majd a legfelségesebb a rómaiak, Magyarország és Csehország királyának, Miksának, má221
