Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
2. Mária királynő oklevele, amelyben megengedi és megerősíti Kövesd város polgárainak a pecséthasználatot azzal az érvénnyel, amely a többi szabad királyi város pecsétjének is megvan. Mátyás király 1464. július 12-én, Budán kelt oklevelét erősíti meg. Mária királynő oklevelének kelte: Budán, 1525. január 20-án. Vélemény: meg lehet nekik engedni és meg lehet erősíteni. 3. Mátyás király oklevele, hogy a lengyelek okozta pusztulás miatt a város összes járadéka fejében, beleértve a kilencedet is, minden egyes évben csak kétszáz aranyat fizessen. Továbbá, hogy a város polgárát se külső, se egyházi bíró elé ne idézhessék, hanem a város bírája előtt döntsenek ügyéről, s először Diósgyőr vára parancsnoka elé, majd tőle az uralkodóhoz kerüljön a fellebbezés. Kelt Mezőkövesden, 1472. június 27-én. Vélemény: a kétszáz aranyas fizetés tartassék meg, ha Balassa Zsigmond idején is megtartották, s ha polgárok ezen kiváltság szokásában voltak, de a kocsmáltatás és egyéb királyi haszonvételek vagy különleges várjövedelmek megőrzésével. A második rész méltányosnak tűnik arra, hogy figyelembe vétessék a város lakói javára. 4. Ulászló király nyílt parancsa mindenkihez, hogy az adó alóli mentesség tartassék meg. Kelt Kassán, 1494. Húsvétján (március 30-án). 5. Mátyás király oklevele, hogy azokkal a szabadságokkal, melyeket a többi szabad királyi város élvez, ezen város polgárai is élhessenek, azokat használhassák és élvezzék, továbbá minden rendes és rendkívüli pénzjáradék fizetésétől a polgárok mentesek legyenek, csak kétszáz aranyat fizessenek évenként. 210