Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)

A latin és német nyelvű iratok fordítása

ként. Kelt Visegrádon, 1399. április 18-án. A káptalan oklevelének kelte: 1445. július 18.

Vélemény: érvényben tartandó a kiváltság.

12. Beatrix királyné oklevele, hogy a város lakóinak lehetőségük legyen oltárjavadalmat adományozni, mivel ók és őseik jószágaikról úgy is dönthettek, hogy oltárokat alapítanak. Kelt Visegrádon, 1490. január 13-án.

Vélemény: a kiváltságot érvényben kell tartani.

13. Mátyás király oklevele, hogy egyetlen egyházi személy vagy pap ne idézhesse a miskolci polgárokat semmilyen püspök vagy apát egyházi törvényszéke elé, hanem előbb kötelesek ügyüket a főispán és a vármegyei esküdtek előtt előterjeszteni és lefolytatni.

Vélemény: érvényben tartandónak tetszik a kiváltság.

14. Mátyás király oklevelének megerősítése Lajos által mind a királyi, mind az egyéb, vizeken és utakon szedett vámok alóli mentesség megengedéséről a polgárok javára.

Ugyanaz a vélemény, mint fent, kivéve a mindenkori harmin- cadokat.

15. Ulászló király oklevele, hogy zöld pecsétviasszal élhessenek okleveleiken.

16. Anna királyné oklevele előbb eltörli az írnokok díját, minden köböl bor után egy pénzt, melyet szüretkor szoktak szedni, ezeket szokásosnak nevezték, majd az írnokok másik díját is, amellyel azt fizették meg az emberek, hogy nevüket a lajstromból tollal kitörölték, amikor a köblös borokat a szüretről elvitték, valamint annak tanúsítására fizették, hogy a kilencedet hiánytalanul beszolgáltatták, ezt a díjat tolipénznek nevezték. Kelt Budán, 1503. február 12-én.

206