Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
Ami a cenzust illeti, tényleg csekély összeget tesz ki, mivel szinte mindenütt 6—6 magyar pénzt fizetnek két határnapon, tudniillik Szent György és Szent Mihály napon, és évente egy vagy két ökröt. Figyelmesen megvizsgálván és átnézvén pedig az összes jövedelmet, a vár legfőbb jövedelmének a borból és gabonából járó kilencedet ítéljük, különösen Miskolc szőlőhegyei igen terjedelmesek és teremnek nemes borokat. A kilenced után a bor kocsmáltatását tesszük fő jövedelemnek Győr, Miskolc, Mohi és Kövesd mezővárosokban és a falukban. Harmadik helyre a mezőgazdálkodást számítjuk, melyet jövedelmezően lehet kezelni, ugyanis a szántóföldek mindenütt nagy kiterjedésűek és termékenyek, és a jobbágyoknak kötelességük vetni, aratni és szénát vágni. Negyedszer nem látszik megvetendőnek a vár saját széleinek termése sem. A jövedelmekről készült jegyzékben tizennyolc olyan szőlőt soroltunk fel, melyeket egyébként Fánchy Borbála másoknak adományozott. Az adományozás különben az ő halála után nem tartja meg érvényét, ezért mindezeket a várhoz visszaveendőnek ítéljük. Azokat is a várnál kell tartani, amelyek az oltárokéi, és az oltárok tisztségeinek megszűntével már sok éve a várhoz csatoltattak, mivel méltányosabb így, mintha magánbirtokosok hatalma alá kerülnek. Ha visszaállítják az oltártisztségeket, könnyű lesz a szőlőt az oltárnokoknak visszautalni. Ötödször, a makkos erdőkből minden évben beszedendő disznótizedek nem csekély számú disznót hoznak be, s az oly nagy kiterjedésű erdők évenként eladható faanyagot is nyújtanak. Hatodszor, van Mohiban egy vám, melynek éves jövedelmét maguk a polgárok taksálták ötszáz forintra. Ezeken a jövedelmeken felül a kereskedelmet is be lehetne indítani, ennek gyakorlásához ezek a vidékek bő lehetőséget nyújtanak ökreikkel, szilaj lovaikkal, bőrökkel, faggyúval stb. A jelentés következő pontja Miskolc, Mohi, Keresztes, Kövesd mezővárosok kiváltságairól és néhány személynek a biztosoknak benyújtott kérelméről szól, ezeket az iratokat a biztosok F. jelzés 203
