Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
-M_LL meg kell határozni és el kell rendelni, fontosak és nagy jelentőségűek, ahogyan azt királyi felségtek kegyelmesen meg fogja érteni a parancsára általunk a jövendő' biztosok számára megfogalmazott utasítás formájából, s maga is kiváló tehetségének megfelelőn könnyen elgondolja és megfontolja, hogy ez az egész dolog bizony egy éles elméjű, az ilyesfajta ügyekben kiválóan jártas férfiút, egy jó ítélőképességű és nem utolsó tekintélyű embert követel. Ennélfogva úgy határoztunk, hogy erre a megbízatásra mindenki más előtt nemzetes és nagyságos Thurzó Ferenc urat, felségeitek udvari kamarájának tanácsosát és felügyelőjét kell megválasztani. Tudjuk ugyanis, hogy ő rendkívül megfelelő és nagyon alkalmas az ilyesfajta hivatalra: nagyon okos, s összehasonlíthatatlan, nem középszerű és nem közönséges tapasztalatokkal rendelkezik az ilyesfajta várakkal kapcsolatban, mind az élelmezésnek, mind a szükséges védelemnek a megszervezését és elrendelést, mind pedig a tisztségviselők beállítását, valamint a jövedelmek áttekintését és gondozását illetően. Melléje nagyságos Zay Ferenc urat, a felső részek kapitányát, valamint Pesthy Ferencet, azon részek jövedelmeinek az igazgatóját gondoljuk rendelni, akik tudniillik korábban már szintén ki voltak rendelve a főtisztelendő esztergomi érsek úr és helytartó, stb. parancsából azon várnak az átvételére. Ebben is az a megfontolás vezérel bennünket, hogy tekintéllyel, ítélőképességgel és a dolgokban való jártassággal megáldott férfiakat kell kirendelni erre a feladatra, mert ha rögtön a kezdet kezdetén helyes rendelkezések és határozatok születnek a vár dolgairól és állapotáról, akkor szerencsés és hasznos lesz minden dolognak az előmenetele. Ha azonban már kezdetben megromlanak a dolgok, akkor félni kell, nehogy az idő előrehaladtával minden csak még rosszabbra forduljon. Hátra van még, legkegyelmesebb király, hogy megjegyezzük a véleményünket azokkal a kérvényekkel kapcsolatban, amelyeket az elhunyt Fánchy Borbála asszony követei terjesztettek királyi felségtek elé. 184
