Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
zólyombrézói- és a rhonici gyárban az acélgyártást - belátva hibáját - már bevezettette. Az „Egyetértés” mindenesetre egyet elért: tovább siettette a Minisztérium döntését a Bessemer-acélgyár engedélyezésére, ami rövidesen meg is történt.28 A támadásokat és védekezéseket a diósgyőriek már megszokták. Legfőbb céljuk az volt, hogy az acélgyártást tökéletesítve, mielőbb a bajokon túljutva, a gazdaságos és nyereséges termeléssel a gyár életképességét bebizonyítsák. Teutschl Ferenc bázikus bélésű kemencékben már olyan acélt gyártott, mely a vasutak előírásainak minden tekintetben megfelelt. A kísérletek alapján 1880-ban az I. és II. sz. martinkemencéket bázikus bélésűre alakították át. A gyár újjáépítésére vonatkozó terveket nagy körültekintéssel készítették el és 1881 májusában a Minisztériumnak jóváhagyásra megküldték. Az átalakítás célja az volt, hogy a gyár a legcsekélyebb pénzáldozattal és a rendelkezésre álló természeti segélyforrások előnyös kihasználásával, valamint ésszerű és a technika követelményeinek megfelelő berendezésekkel abba a helyzetbe jusson, hogy termelvényeit minden fennakadás nélkül eladhassa. Ennek érdekében a gyárat - különösen a magyar vasutak és a M. kir. Államvasutak Gépgyára szükségletei - a kelendő vasúti cikkek és hídépítési anyagok előállítására rendezték be. Fontos feltétel volt, hogy a drága morva szén helyett a diósgyőri szénre minél nagyobb mértékben támaszkodhassanak. Ez egyébként már a régi vezetés alatt is mint fontos és végrehajtandó diósgyőri javaslat szerepelt. A gyár átalakítására vonatkozó tervet a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium 1881. szeptember 9-én hagyta jóvá. Megindult a nagyszabású üzemfejlesztés és átalakítás. Ennek keretében a Bessemer-acélmű kizárólag diósgyőri barnaszén használatára tervezett tartozékainak felállítását, a sínkikészítő-műhely berendezését, a hengermű és vasfmomítómű gáztüzelésre való átalakítását, a gyári vágányhálózat kiegészítését, a gyár bekerítését és lakóházak felépítését kezdték meg. Az engedélyezett beruházási összeg nem volt elegendő ahhoz, hogy egy új nagy- olvasztó telepet is létesíthettek volna, habár arra a finomító gyárnak, főleg az épülő Bessemer-acélgyár kiszolgálásához, a gazdaságos gyártás érdekében múlhatatlanul szüksége lett volna. A finomító gyárnak tehát meg kellett alkudnia azzal, hogy a finomításhoz a nyers vasat továbbra is vásárlás útján szerezze be. A tervekben egy új szeggyár építése, tengelyek, kerékabroncsok és kerekek gyártása, valamint a budapesti gyár hídműhelyének a diósgyőri gyárba való áttelepítése is szerepelt, abból az elvből kiindulva, hogy az ott gyártott hengereltáru ebben a műhelyben közvetlenül kerüljön felhasználásra, megtakarítva a Diósgyőr-budapesti szállítás költségeit. A Bessemer-acélmű építése A nagy reményekkel megindított üzemfejlesztés egyik kimagasló eredménye a Bessemer-acélmű 1882. augusztus 19-i indítása volt (22. ábra). A Bessemer-kohóban 2 konverter, 2 regeneratív olvasztókemence és 22 gázfejlesztő üzembe helyezésével a rendszeres üzem bevezetéséhez szükséges kísérletek csak igen rövid ideig tartottak. Csakhamar bebizonyosodott, hogy a sínek gyártásához teljesen jó és alkalmas bessemer28 Péch Antal: A felsőmagyarországi vasipar viszonyainak ismertetéséhez. Budapest. 1880. július. Kézirat Péch Antal családi levéltára. 78
