Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)

és martinacél termelése és feldolgozása, valamint a vasutak és hídépítés céljaira a diósgyőri gyártású hengereltáruk felsőmagyarországi nyersvassal, a belföldön beszerezhető ócskavassal és diósgyőri barnaszénnel gazdaságosan, elfogadható eredményekkel megvalósítható.29

22. ábra. A diósgyőri Bessermer-acélmü a 19. század nyolcvanas évtizedében

A Bessemer-mű megépítésével egyidejűleg időszerűvé vált a gyártáshoz szükséges megfelelő minőségű nyersvas biztosítása is. Ennek fontosságáról, mint országos kérdésről, a leghivatottabb körök is meg voltak győződve. Szükségét érezték annak, hogy az acélsíneket belföldi nyersvasból gyártsák, mert ez a hazai vasiparra nézve külön jelentőséggel bírt és éppen ezért, mint jogos kívánságot követelték: „...a felső-magyarországi nagyolvasztók a rendelkezésükre álló természeti kincsek fokozottabb kiaknázása által az új magyar Bessemer-acélgyár fejlődésével lépést tartsanak, hogy a jövőben annak összes nyersvas szükségletét kizárólag hazai művekből fedezhessék.”30 A diósgyőri gyárnak 1875 óta nagyolvasztója nem volt, ezért kellett nyersvas szükségletét külső forrásból kielégítenie.

A Bessemer-gyár felépítésére engedélyezett hitelkeret nem tette lehetővé nagyolvasztó felépítését is, így nyersanyagellátás szempontjából Diósgyőr a felső-magyaror29 Kiszely Gyula: A szélfrissítéses acélgyártás története Magyarországon. Budapest. 1965. Technika Történeti Szemle. 1964. 1-2. sz. 33-81. p.

30 Gazdasági Mérnök 1883. évf. július 26. 30. szám. 371. p.

79