Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)

tiszteletét, kik a diósgyőri vasgyár viszonyaiba közelebbről betekintettek és ismerik azon nehézségeket, melyekkel Nagyságodnak megküzdeni kellett.”32

Hamerák tevékenységével bebizonyosodott, hogy szakértelemmel és hozzáértéssel az annyira lebecsült diósgyőri gyár is jövedelmezővé tehető, sőt ha az acélgyártás bevezetése is megtörténik, versenyképessége kétségtelen.

Közben a gyár eladásával kapcsolatos események is tovább fejlődtek. A kiadott hirdetményre az újabb jelentkező Bontoux, a déli cs. k. szab. Vasúttársaság igazgatója volt, aki 1876. augusztus 2-án kelt levelében a Pénzügyminisztériumnak a következőket írta: „...Tervem Diósgyőrből egy magyar Creusot-t képezni és ezáltal lehetővé tenni, hogy a nagy vasúti ipar teljes jelenlegi és jövőbeni szükségletét a Magyar Királyi Korona territóriumán fedezze”; a továbbiakban a vétellel kapcsolatos tárgyalási időpont közlését kéri.33

A tárgyalások még augusztus hó folyamán elkezdődtek. Október 3-án a pénzügy- miniszter a Minisztertanácsban ismertette a tárgyalások alapján elkészített szerződés-tervezetet. Ennek értelmében a gyárhoz tartozó minden épületet felszerelési tárgyat Bontoux Jenő és társainak bérbe adnák 12 évre. A bérlők köteleznék magukat a bérlet letelte után az átvett épületek és gyári felszerelések, továbbá egy általuk építendő 300 000 q évi termelőképességgel bíró acélgyártó készülék átadására. A bérlet fejében a bérlők az első 100 000 q vastermelvény után kötelesek q-ként 11 krajcárt, a második 100 000 q után 12 krajcárt, a további termelés után pedig 15 krajcárt fizetni. Kötelesek a jelenlegi gyári személyzetet átvenni és oly elbánásban részesíteni, mint amilyenben a kincstár részesített őket. Ugyanakkor a kormány biztosítékot ad arra, hogy a bérlet első három évében a rhonici kincstári vasgyárban 100 000 q sínnél többet nem termelnek.34

Az előterjesztett javaslatot a Minisztertanács elfogadta, felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a szerződést kösse meg és a király jóváhagyásával a képviselőháznak tudomásulvétel végett bemutassa.35 1876. decemberben az országgyűlés költségve- ’ tési tárgyalásán a pénzügyminiszter a szerződéskötést bejelentette - megjegyezve, hogy a szerződés aláírva ugyan még nincsen, de reméli, hogy az rövidesen megtörténik.36

A kormányzat elhatározása fölött a szakértőkörök igen erős kritikát gyakoroltak; és a szakmai körökben igen jelentős helyet elfoglaló, a technikai oktatásban kitűnt Hegedűs Károly mérnöktanár, a Magyar Mérnök és Építészegyesület egyik ülésén határozottan feltette a kérdést a kormány felé: célszerű-e a rhonici-brezovai és a diósgyőri állami vasgyárakat most eladni? Előadásában a diósgyőri gyárral kapcsolatban - miután előzőleg már az összes magyarországi vasműveket áttanulmányozta - többek között megállapította, hogy annak technikai berendezése korszerű és a jelen igényeit teljesen kielégíti, szerinte csak egyet hibáztak el, mégpedig azt, hogy a rhonici-brezovai és a diósgyőri gyárat ugyanazon gyártmányok előállítására rendezték be, ami a tömeges gyártást még akkor is akadályozná, ha más hazai gyárak nem lennének ezekre berendezve. Megállapítása szerint a baj ott van, hogy felülről kezdték meg az építést. Az üzem alapjául kijelölt érc- és bamaszéntelepek gondos feltárását és ezek minőségének meg32 UBA. HK.G. 99/eln. 1876.

33 O. L. Pénzügyminiszt. Elnöki LT. 3181/1876. PM. ein.

34 Pester Lloyd 1876. évi 191. sz. aug. 22.

35 OL. PM. Minisztertanácsi jegyzőkönyv 1876. évi 88. fsz. 1876. okt. 3.

36 Borsod-Miskolci Értesítő 1876. dec. 14. 40. sz. X. évf.

63