Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)

vizsgálását megelőzte a nagyolvasztó felépítése és a finomítógyár nagyszabású berendezése, s midőn az érc és szén használhatósága előbb kérdéssé, majd használhatatlansága bizonyossá lett, már csak apróbb kísérletekre szorítkozhattak, gyökeres javításra nem maradt idő, különösen pedig pénz. Diósgyőrben azonban a kincstár az olcsó termelés emelése és biztosítása érdekében nem tett meg mindent. A mai szomorú állapotok okozója főleg a beruházásoknak helytelen sorrendben való elvégzése volt, ezért tehát ha nem is jogosulatlan, de korai egy vasmű felett ítéletet mondani, mert ami egy vasműnél a legfontosabb tényező, a tüzelőanyag, azzal a diósgyőri gyár rendelkezik, azonban annak célszerű felhasználását gázítással generátorokban lehetővé kellene tenni és az olvasztóüzemet, mint a legköltségesebbet, be kellene szüntetni és csak a finomítást kellene teljes tökéletességgel folytatni, mert nyersvasat a felső-magyarországi nagyolvasztóknál kellő mennyiségben és jutányos áron lehet kapni. Ha a Salgótarjáni Vasmű ilyen feltételek mellet gazdaságos és szilárd lehet, miért ne lehetne az a diósgyőri vasmű is? A fejlődésképesség a gyárnál nem hiányzik, azonban ennek érdekében nem tettek meg minden telhetőt, ami azonban nem ok arra, hogy a pillanatnyi kedvezőtlen pénzviszonyok miatt a vasgyártól minden áron szabadulni törekedjenek.

A továbbiakban megállapítja, hogy a kormánynak éppen most azt a politikát kellene folytatnia, hogy némi előnyök nyújtásával ugyanúgy a magyar hazához kellene az ipart csatolni, mint a földbirtokot, mert nem közömbös a kormány részére sem, hogy magyar vezetés mellett egy erőteljes magyar szellemű munkásosztályt neveljen ki. Éppen ezeknek a gondolatoknak figyelembevételével ne döntsenek elhamarkodva. Tekintsék a beruházásokat is olyanoknak, amelyek a jövő érdekében tétettek, tekintsék oly vasútnak - hiszen nagy különbség már úgy sem lesz - mely a befektetett tőkét csak a jövőben kamatoztatja. A jelenben még subvenciót kívánhat, de a viszonyok javulása, s a szükséges - eddig kellően nem méltatott - intézkedések megtétele után nem marad hálátlan.37

Vitathatatlan, hogy Hegedűs Károly állításai reálisak és az önálló magyar vasipar szempontjából igen lényegesek voltak, s mint azt később megállapíthatjuk, ez a nyílt kiállás nem is maradt eredmény nélkül. A pillanatnyi nehéz pénzügyi helyzet nem vezethetett oda, hogy az állam a külföldnek kiszolgáltasson egy olyan iparágat, melyet nemzetgazdasági szempontból feltétlenül saját kézben kellett tartania.

Ezalatt a gyár bérbevételével kapcsolatban Bontoux vezérigazgatóval megkezdett tárgyalások tovább folytak, és mint a miskolci helyi sajtó is közölte, Bontoux egy belga társaság nevében tárgyalt. A tárgyalásokat áprilisban belga részről Macor báró, a belga Kereskedelmi Kamara tagja, a Részvénytársaság bizottsági tagja és Dellonge Mathieu folytatta Széli Kálmán miniszterrel. Május 6-án 25 pontból álló szerződést írtak alá, melyet tudomásulvétel és esetleges javaslattétel végett megküldték a Selmeci Bányaigazgatóságnak.

Péch Antal válaszában az országra károsnak, a kincstárra veszteségesnek és mindenképpen elhamarkodottnak ítélte meg a szerződésben lefektetett megállapodást. Kijelentette, hogy csak az a veszteség, ami a gyárban talált ócska és félig kész anyagok átadásánál felmerülne, 305 000,- forintot tenne ki, ezen az összegen pedig az acélgyártás bevezethető volna, és elhárulna minden akadály, ami a gazdaságos üzemmenetét gátolja. Javasolta, hogy a diósgyőri gyárat továbbra is házi kezelésben tartsák és a Pénzügymi37 MMÉE Közlönye 1876. év 135-138. 1.

64