Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)
ki akkor, amikor a resicai vasgyárban már működtek Bessemer-konverterek, sőt a Monarchiában 1867-ben már 6 acélművet 14 konverterrel - köztük Resicán 2 konverterrel - berendeztek acélgyártásra. Péch Antal 1880-ban „A felsőmagyarországi vasipari viszonyok ismertetéséhez” című munkájában erről így nyilatkozik: „Némileg azon helyzetben voltam - mint a magánvasgyárak birtokosai - nem bíztam föltétlen abban, hogy az acélgyártás a felsőmagyarországi nyersvassal akadály nélkül keresztülvihető legyen”.10 11 Ha az idézet ismeretében kritikát gyakorolunk a Pénzügyminisztérium elhatározásáról és a gyár alapításában résztvevő szakférfiakról, azt mondhatjuk, hogy bizonyos mértékben igazuk volt, hogy az acélgyártás bevezetésével kapcsolatos kockázatot nem vállalták, hiszen a közeli ózdi gyárnál is állandó halogatás folyt a Bessemer-acélgyártás bevezetésével, sőt ott 1895-ig az acélgyártást nem is honosították meg. A szállítás a felvidéki nagyolvasztókból rendkívül nehézkes és költséges volt és a felső-magyarországi olvasztók nyersvasaival Bessemer-acélgyártási kísérletet még nem folytattak. Ha azonban a műszaki haladás szempontjából elemezzük a kérdést és figyelembe vesszük, hogy a diósgyőri szénnel a helyi kavarási kísérleteket csak az építkezések megindulása után kezdték meg, feltétlenül azt kell mondanunk, hogy az elhatározás nem a kellő körültekintéssel történt. A magyar kincstárnak újonnan alapított kohászati üzeménél vállalnia kellett volna a kockázatot és a többletköltséget is az acélgyártás bevezetésével, mert ezzel a versennyel a magánipart is kényszeríthette volna a korszerűbb gyártási eljárás bevezetésére. A diósgyőri szénnel való kavarási kísérletek idő- és pénzáldozatot kívántak, ezt inkább a korszerűbb technológia kikísérletezésére kellett volna fordítani, mert ezáltal a későbbi, a diósgyőri szénre visszavezethető bajokat elkerülhették volna." Mindezekből és az első 10 esztendő eseményeiből majd világosan látható lesz, hogy egy elhibázott, nem megalapozott beruházásnak milyen hosszú évtizedekre kiható következményei lehetnek. Az építkezés beindítása A május 9-i határozatok alapján a vasgyár építése megindult. Az építkezéshez szükséges anyagokat, gépeket, bel- és külföldi vállalatoktól folyamatosan megrendelték. A szállításokban a Monarchia minden számottevő vállalata részt vett. A magánvasmű- vek ellenszenve az épülő új vasgyár iránt főleg abban nyilvánult meg, hogy az építkezéshez szükséges vasanyagok szállítását visszautasították. Ezért a Diósgyőri Jószágigazgatóság a Minisztérium felé javaslatot tett az építkezés lebonyolításáig egy kisebb hengermű felállítására. A javaslatot azzal indokolták, hogy a jelenlegi vasmű az építkezéshez szükséges összes vasanyagot előállítani nem képes, „sem pedig más vasgyárak, amelyektől többrendbeli megrendelések visszautasíttattak, a szükséglet szállítására nem vállalkoznak”. A javaslatot a Minisztérium nem fogadta el, megvalósításához anyagi fe10 Péch Antal: A felsőmagyarországi vasipari viszonyok ismertetéséhez. Kézirat. 1880. Péch Antal családi levéltára. 11 UBA.HKG. 2591/1875. Kiszely Gyula: A szélfrissítéses acélgyártás története Magyarországon. Budapest. 1965. Technikatörténeti Szemle 1964. 1-2. sz. 60-64. p. 27
