Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)

dezete nem volt, kötelezte a kincstári vasműveket, hogy az építkezési vasszükségletet bocsássák a diósgyőriek rendelkezésére.

Az építési anyagok a március 9-i előmunkálatok megkezdése óta folyamatosan gyűltek, de annyi anyag még nem állott rendelkezésre, hogy az építkezést megkezdhették volna; ahhoz csak 1868. május közepén tudtak hozzáfogni. A földmunkákat elsősorban a nagyolvasztónál kezdték el, és július közepére annyira haladtak, hogy a nagyolvasztóhoz szükséges alapok már kiemelhetők voltak. A téglagyár felépítése volt a legsürgősebb, hogy az ott gyártott téglákból a gyári és telepi épületek felépítését mielőbb megkezdhessék. Az építkezés menetét károsan befolyásolta, hogy nem tudtak elegendő munkaerőt biztosítani és a meglévők is csak magas bérért dolgoztak; aratás idején pedig a napszámosok nagy része a mezőgazdasági munkák miatt az építkezési munkát abbahagyta. Az építkezésnél június végéig a munkásállomány 396 főből állott, közülük 11 felügyelő és mester, 51 kőműves, 48 kőtörő és két őr volt.12

A rezsiüzemek közül a gépműhely építését a tervek szerint augusztus végére befejezték, úgyhogy az öntödével együtt üzemét megkezdhette. Igen lényeges volt a lakótelep felépítése is, mert Diósgyőrből és Miskolcról az akkori viszonyok mellett csak gyalogszerrel vagy kocsival lehetett bejárni. Ezért 26 lakóház építését kezdték meg.13

Az építkezés alatt több előre nem látott akadállyal kellett megküzdeni. Az igen vastag agyagrétegben a nehéz gépek és a magas épületek részére még 5-6 öl mélységben sem tudtak megfelelő szilárd alapföldet találni, így tölgyfa cölöpöket és rostozatokat kellett beépíteni.14 Építkezés közben a többhetes eső miatt a már kiásott alapgödrök - melyek betöltve még nem voltak - beáztak és beomlottak. Különösen a vízvezeték és a víztároló földmunkái szenvedtek nagy kárt, mivel még nem boltozták be, ezeket újra kellett ásni.15 Erre az időre esett a gyári építkezések első halálos végű balesete is. Július 16-án Zágorzki Bertalan lengyelországi munkás, munka közben, földbeomlás következtében szörnyethalt.16

A vasgyári építkezések előrehaladtával egyidőben a személyzet kiegészítése és kinevezése is megtörtént. 1868. augusztus 31-én a Minisztérium Glanzer Miksát a diósgyőri kincstári vasgyár ideiglenes szervezetű gondnokává, Chrismar Ottó tisztjelöltét ideiglenes szervezetű mérnökké17, Scholtz Vilmost ideiglenes szervezetű tisztté18 kinevezi. A Jószágigazgatóság Bárdos Mihályt, a hámori vasgyár ideiglenes vezetőjét Glancer helyettesévé, Gábriel Frigyest a számvevői állomásra, Kocsis Jánost a szertárnoki állomásra, Schmidt Ernőt pedig az első hutasegédi állomásra javasolja kinevezni; a munkásszemélyzet gyarapodása következtében a kincstári orvos kinevezését is fontosnak és a kincstár kötelességének tartotta.19 Ugyanakkor a Jószágigazgatóság felhívta a Minisztérium figyelmét az üzem folyamatos építkezésével egyidőben az altiszti személy12 UBA. HKG. Dgy. Jószágig. 1282/1868.

13 Borsod c. lap. 1868. április 16-i száma.

14 UBA. HKG. Dgy. Jószágig. 978/1868.

15 Központi Kohászati Múzeum Levéltára, (a továbbiakban KKM) A diósgyőri m. k. újvasgyár törzskönyvéhez tartozó leírás jelentés. 1872. aug. 22.

16 UBA. BRD. (Banské Riaditelstvo Diósgyőr) 950/1868.

17 UBA. BRD. 52/A. 1868.

18 UBA. BRD.41/A. I. 1868.

19 UBA. BRD. 654/1868.

28