Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
1896-ban a kereskedelmi miniszter az Államvasutak Gépgyárát bízta meg az építendő Eskü téri Duna-hídhoz (Erzsébet híd) szükséges lánctagok gyártásával és ösz- szeszerelésével. A kivitelező a szükséges lánctagok megmunkált lemezeinek szállítására Amerika és Európa hírneves vállalatait kérte fel ajánlattételre, de eredménytelenül, mert csak a Schneider-Creusot gyár, a duisburgi Harkort gyár és két londoni ügynök válaszolt. Egy gyár árakat is közölt, míg a többi nagy gyár, köztük az esseni Krupp-gyár nem vállalkozott a gyártásra, részben a szükséges berendezések magas költségei, részben pedig a szigorú minőségi és kiviteli előírások miatt. Miután egyetlen vállalat sem volt hajlandó az Európában egyedülálló Lánchíd építéséhez a lánctagokat elkészíteni, a munka elvégzésével a diósgyőri gyárat bízták meg. A legyártott és beépített lánctagok minőség és kivitel szempontjából oly kiválóak voltak, hogy az egész világ elismerését nyerték el.6 A lánctagokhoz szükséges lemezeket az acélhengerdében a reverzáló hengersoron gyártották le. A lemezek minőségi vizsgálataihoz a meglévő szakítógépen kívül egy újabb gép megrendelése vált szükségessé, továbbá a már meglévő és a beszerzendő szakítógép részére egy próbagépházat is kellett építeni7. Az Eskü téri Duna-híd 60 tonnás horgonytartóját is a diósgyőri gyár gyártotta le. Miután a kovácsműhelyben rendelkezésre álló 6 tonnás pöröly a munkák elvégzéséhez nem volt elegendő, egy 15 tonnás gőzpöröly, 6 db kettős gázgenerátorból álló új generátortelep, egy hegesztőpest és egy 20 tonnás villamos futódaru felállítása vált szükségessé.8 A lánctag gyártásához megfelelő műhely nem állt rendelkezésre. Tekintettel a hatalmas lánctagok nagy méreteire, tetemes súlyára és nagy mennyiségére, valamint azok célszerű megmunkálására, kikészítésükhöz a már megvásárolt milléneumi kiállítási gépcsarnok egy részét rendezték be, amelybe eredetileg a vasöntöde került volna elhelyezésre. A műhely berendezése után a lánctagok gyártása 1898 végén megkezdődött.9 A martinacélgyártás fejlesztésében nagyjelentőségű újítás az volt, hogy 1898 végén Obholczer Béla acélmű főnök Siemens-Martin-kemencében megkezdte a nikkelacélgyártást a páncélgránátok előállításához. A leöntött tuskókat a reverzáló hengersor fogadta és nyújtotta elő féltermékké a kovácsműhely részére. 10 11 A gyár dolgozói létszámának állandó emelkedése szükségessé tette egy új modernebb kórház felépítését, melyet 1898-ban át is adtak rendeltetésének. A kórházban belgyógyászati, sebészeti és járvány-osztályokat létesítettek. Az állami gyárak és a kincstári vasművek 1898. évben történt egyesítése után a diósgyőri gyárat már Vajdahunyad látta el nyersvassal, azonkívül az egyesített gyáraknál egyes gyártmányok célszerű elosztása is megoldható volt. Ennek a folyamatnak volt következménye, hogy a régebben a zólyombrézói vasműhöz tartozó kabolapolyánai vasgyárat 1899. január 1-i hatállyal a diósgyőri gyár fennhatósága alá helyezték." Kabolapolyána Máramaros megyében a Tisza-völgy egyik mellékvölgyében, Máramarosszigettől északkeletre 25 km-re fekszik, a Szeredina és a Krajna völgyek tor6 M.M.É.E. közlönye 1900. év. 95. p. 7 M.M.É.E. közlönye 1900. évf. 49-69.p. Seefehlner Gyula: A budapesti Eskü téri Duna-hid lánctagjainak gyártása. 8 Felügy. biz. jk. 22977/gy. 1898. 9 Técsey Tört. 24-25. p. 10 Felügy. biz. jk. 34107/gy. 1898. 11 Felügy. biz. jk. 97909 p. ü. sz. rend 1898. XI. 15. 118
