Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

kolatánál. A gyárat a Diósgyőr-Hámori Vasművel egyidőben 1770-ben alapították, építését 1773. május 1-én kezdték és 1777-ig folytatták. A gyár indulásakor egy bucake- mencéből és hámorokból állt. A kemencét 1779-ben nagyolvasztóval cserélték fel. A vasércet a környező hegyekből saját bányáiból nyerték.

Az Északkelet-Magyarországon fekvő kisebb kincstári vasgyárakat: a fehérpata- kai-, a poduroj-rajóhidai, az oláhláposi, a turjaremetei vasgyárakat 1880. után fokozatosan megszüntették és ezekből a gyárakból mindazokat a berendezéseket, melyek még használhatók voltak, a kabolapolyánai vasgyárba helyezték át, így a gyár az átadáskor hámorokkal, öntödével, csavargyárral, gépműhellyel rendelkezett. 1897-ig vízierö-meg- hajtású hengerdéje is volt, amit a gazdaságtalan termelés miatt leállítottak és az épületet kapahámorrá alakították át. A gyár termékei: szeráru, öntvény és gépgyártmányok voltak. A csavar- és szeggyártást, a hengerelt- és nyújtott vasgyártást 1893-1895 és 1896- ban beszüntették. A gyár évi termelése az átvétel idején 1074 tonna volt.12 Miután a kabolapolyánai gyár nagyolvasztóval nem rendelkezett, a hámorok alapanyagát a diósgyőri gyár szállította, az öntöde részére szükséges nyersvasat pedig a többi nagyolvasztó. A gyár létszáma az átadás évében 200 fő volt. A kabolapolyánai, vagy későbbi nevén gyertyánligeti vasgyárat az állam 1905-ben eladta, ettől kezdve mint magángyár működött tovább.

A vasipar helyzete 1899-ben lényegesen rosszabbodott, ami különösen az acélsíntermelésben okozott az előző évihez képest 9 200 tonna csökkenést. A vasútépítés 1899-ben tetemesen mérséklődött, ez is oka volt a síntermelés csökkenésének. A síntermelésben előállott kiesést a gyár a tégelyacélöntvény, gépalkatrészek, egyéb hengereltáruk, kazánlemezek és kovácsolt géprészek nagyobb forgalmával ellensúlyozta és így sikerült az eredményeket az előző év szintjére emelni. A tégelyacélöntvényekkel és szerszámacélokkal Diósgyőr évről évre nagyobb piacot hódít meg nemcsak belföldön, de külföldön is.

Az 1899. év folyamán nagyobb mennyiségű lövedékre érkezett megrendelés a hadseregtől, így a lövegmühely gépparkját 16 db kisebb-nagyobb lövedék-esztergapaddal és egy lövedék abroncsológéppel bővítették.13

A magyarországi kohászati ipar acélgyártó berendezései ebben az időben már a kor színvonalán álltak. Az acélgyártást a jelentősebb üzemekben már mindenhol bevezették a kavaró eljárás mellett, amely még 52 kemencében folyt és jelentős mennyiséget képviselt. Az állami és magán kohászati ipar nagyságrendi összehasonlítását az alábbi táblázat szemlélteti:14 (29. táblázat).

12 Kiszely Gyula - Remport Zoltán. A kabolapolyánai vasgyártás története. Technikatörténeti Szemle XVIII. 1990/91. 163-183.

13 Técsey tört. 56. p.

14 Magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben. Vas- és Fémipar. I. Budapest. 1901.366-369. p.

119