Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)
sínhevedereket, laposvasakat 15-100 mm széles és 5-20 mm vastagságban, kör és négyzetszelvényű vasakat 6-100 mm, szalagvasakat 20-30 mm széles és 1 1/4-4 1/4 mm vastagságban gyárt. Komoly hengerlési ténynek számított ebben az időben a 6 mm kör- és négyzetvas, valamint a 1 1/4^1 mm vastag szalagvas gyártása. Közben azonban elérkezett az ideje az 1876. évi költségvetés országgyűlési tárgyalásának, amikor Széli Kálmán pénzügyminiszter a március 20-i országgyűlésen kijelentette: „...én tehát fö feladatomnak fogom tekinteni, hogy amennyire a körülmények megengedik, a vasművek és kőszénbányák a magánvállalkozásnak adassanak át akár eladás, akár bérbeadás útján”. A miniszter beszéde után a régebbről már ismert Mocsári Lajos borsodi képviselő szólalt fel; követelte, hogy ha a diósgyőri gyár eladása nem valósulhatna meg, a gyárat még az év folyamán szüntessék meg. Mindezek ellenére a képviselőház a javaslatot elvetette és a gyár ismételt felülvizsgálását rendelte el.23 Mocsári újabb támadásának okait vizsgálva, könnyen megállapítható, hogy annak hátterében elsősorban a magánipar állott. A képviselőházban elhangzott pénzügyminiszteri bejelentés után, június 16-án Hamerákot táviratilag értesítették, hogy a következő hét elején a gyárba érkezik tíz belga látogató; a gyárat tegye rendbe és adjon meg részükre minden felvilágosítást. Ezzel kezdetét veszi a gyár kiárusítása. A Pénzügyminisztérium júliusban a napilapokban, folyóiratokban bel- és külföldön közzétette a gyár eladására vonatkozó hirdetést olyan előírással, hogy a vasgyárat és kőszénbányákat külön-külön is meg lehét vertni. A hirdetmény szövegét a selmeci Bányaigazgatóságnak azzal küldte meg, ha vevő jelentkezik annak adatokat szolgáltasson és a müveket mutassa be.24 Az eladási hirdetésre M. Gold budapesti ügynök már augusztus 27-én jelentkezett és pontos adatokat kért az összes állami vasművekről, miután Németországba és Angliába utazik, s ott kíván az eladásról tárgyalásokat folytatni.25 Az eladási hirdetmény kiadása után 1875. augusztus 22-én Széli Kálmán pénzügyminiszter lovag Tunner Péter min. osztálytanácsost megbízta a diósgyőri gyár felülvizsgálatával.26 Tunner a gyárat felülvizsgálta és szeptember 13-án megtette jelentését, melyben elsősorban is megállapította, hogy a gyárat nem jó helyre telepítették. Megjegyzi, hogy a „megfelelő hely az üzem telepítésére Szentpéter közelében lenne”. Az üzemi berendezésekkel kapcsolatban megállapította, hogy a kemencék építési terveiben, valamint a hengerek kaliberezésénél lényeges hibák fordultak elő, melyek minden ésszerű és gazdaságos üzemmenetet megakadályoztak, azonban jelenleg ezeket már - tudomása szerint - elhárították. Meggyőződése szerint a korábbi évek gyártmányainak rossz minősége és a magas önköltségek, a felhasznált barnaszén és a meg nem felelő szerkesztésű kemencék, továbbá általában a helytelen kezelésnek tudható be. Felülvizsgálta a nagyolvasztót, a termelés körülményeit és felhívta a Minisztérium figyelmét, hogy a Rudabánya mellet és Telekesen nagy mennyiségben előforduló jó vasérc osztraui koksszal a tömeggyártás céljára megfelelő. Az építendő új nagyolvasztót véleménye szerint nem kellene Diósgyőrhöz hozzácsatolni, hogy így az egyszer már elkövetett hiba ne ismétlődjék meg. Véleménye szerint az Adriány barnaszén megfelelő a 23 Országgyűlési napló 1875. év 350. országgyűlés márc. 20. 338-345. p. 24UBA. HKG. 5510/1875. 25 UBA. HKG. 5692/1875. 26 UBA. HKG. 2682/1875. 61
