Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)
kavartvas gyártásához és a kísérleteknél egyenlőre csak egy kemencét kellene ezzel járatni. A jövő fejlődését az acélgyártás mielőbbi bevezetésében látta és a Pemot-eljárást javasolta. A minisztériumnak arra a kérdésére, hogy az üzem leadása vagy bérbeadása volna-e célravezető, véleményét így foglalta össze: „Részemről elvetendőnek tartom a bérbeadás gondolatát. Mint gyáros, a privát tulajdonos jobban megfelel, mint az állam. így a diósgyőri üzem iS' előbb-utóbb magánkézbe fog kerülni annál is inkább, mert ez az üzem mint kísérleti gyár, vagy mintaüzem nem szükséges”. A továbbiakban megállapította, hogy a jelenlegi viszonyok mellett az üzem eladása nem lehet célja a magyar államnak.27 A Minisztérium a jelentést okulás céljából a Bányaigazgatósággal és a gyárral is ismertette. :• A vasgyár visszatartott üzeme magával hozta a bányák termelésének csökkenését, a munkások egy részét el kellett bocsátani. A Pénzügyminiszter az üzemmenet csökkenése miatt a bányahivatalt feloszlatta és a bányát a vasmű vezetése alá rendelte. A bányászati teendők ellátásával Pisti Jenő marosújvári bányatisztet bízta meg.28 1875. október 16-án az 1872/73-ban egyszer már áttelepített nagyolvasztót vasérc hiánya miatt leállították, ill. lefúvatták. A kavarókemencék ezután már kizárólag idegenből beszerzett nyersvassal dolgozták.29 Az általános ipari pangás a kincstári üzemeket is súlyosan érintette. A Pénzügyminisztérium a vezetése alá tartozó vasművek érdekében 1875. szeptember 20-án a szubvencionált vasuták vezetőivel megbeszélést tartott, hogy az elkövetkező 3 évre várható sínszükségletről tájékozódjék. A tárgyaláson már láthatóan előtérbe került az acélsín. A vasutak évi szükséglete 200 000 b. mázsa sín volt, melyből a vassín az évi 5 000 b. mázsát nem haladta meg, míg a többit acélsínben igényelték. A Minisztérium látva a piaci helyzet alakulását, utasította a Selmecbányái Bányaigazgatóságot, hogy az acélgyártás bevezetése érdekében egy évi 100 000 b. mázsa termelőképességű Pernot-rendszerű kemence felépítésére az előkészületeket tegye meg. Most már a Minisztérium sem zárkózott el a régen javasolt acélgyártás bevezetésétől, remény volt arra, hogy a gyár az acélgyártás bevezetésével a fejlődés útjára léphet. Egyidejűleg, hogy a hengerészek az acélsínek hengerlésével már az acélgyártó kemencék felépítése előtt megismerkedjenek, 600 tonna Bessemer-öntecset vásároltak Styriá- ból és elvégezték a próbahengerléseket.30 31 1876 elején bevezették a méterrendszert, a régi mértékegységek használatát megszüntették és a méterrendszernek megfelelő árjegyzéket is életbeléptették.3' Függetlenül az acélgyártási előkészületektől, Hamerák a már megkezdett kísérleteket tovább folytatta. Az elért kiváló eredmény elismeréséül a Minisztérium megjutalmazta és megdicsérte a következőképpen: „... főjutalma Nagyságod tevékenységének azon önérzet leend, hogy hazánknak kitűnő szolgálatot tett, hogy az országnak egy veszendőfélben volt értékes vasgyárát megmentette és megnyerte mindazoknak őszinte 27 UBA. HKG. 2652/1875. ?*UBA. HKG. 6166/1875. 29 UBA. HKG. 6963/1875. 30 UBA. HKG. Pénzügy, min. 58.470/1875; 7251/1875, 7738/1875. 110/eln. 1875. 3601/1876, 28/1876, 6839/1876. 31 UBA. HKG. 481/176. Ettől az időtől kezdve az összes közölt súly és mérték adatok metrikus mértékként szerepelnek. 62
