Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)
állnak össze. A munkavezető dolga most már az, hogy a kavaró rúd irányításával az olvadt salak közül a vaskristálycsomókat 5-6 nagyobb golyóvá (bucává, boccsá, gomolyává, vaskenyérré) tapassza össze. Ezek a golyók még sok salakot zárnak magukba, ezért azokat a kemencéből való kivétel előtt a legmelegebb helyre, a tűzfej elé görgették, hogy abból a hő hatására minél több salak csurogjon ki. Amikor a golyók jól felmelegedtek, egyenként kiemelték azokat és kézi kocsin „bocs”, „lupa” verő kalapács alá vitték. Az ütésekre a maradék salak nagy része kifröccsent és a vaskristályok jól összehegedtek. 9. ábra. Kavarókemencék, füsthasznositó kazánokkal Ezután még egy művelet következett, amelyet egy erre a célra készült hengersoron végeztek el. Itt a nyers, kovácsolt lupákat lapos szelvényű rudakká, „nyerssín”-né hengerelték ki, azután hagyták lehűlni, majd a hideg szálakat egyengették. Most következett a kavartvas (acél) termék előállítás második fázisa, azaz a „féltermék”-ből hengerelt „kész”-áru gyártása. Az eljárás első fázisában kapott szálakat eltörték és mivel a töret képéből az acél keménységére és tisztaságára bizonyos gyakorlati következtetést lehetett levonni, a felhasználási cél szerint a darabokat csoportosították. Az azonos csoportba került darabokból kötegeket készítettek majd azokat „forrasztó”kemencékben (innen a hengerműi kemencekezelő munkás, ma is használatos „forrasztár” elnevezése) magas hőmérsékletre hevítették, hogy a hengerléskor a maradék salak is kinyomódjék, a kötegben lévő szálak pedig összehegedjenek. A hengerlésnél először „buga” terméket, majd ebből rúd, lemez, sín. stb. „kész” terméket állítottak elő. A kavartvas (acél) termék gyártási folyamatának termelőeszközei tehát a következőkből állottak: kavarókemence, lupa- (bocs) pöröly, lu39