Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)
II. Nagyolvasztó: egy 48 láb magas nagyolvasztó, 12 láb „has” és 4 láb „olva” átmérővel, léghevítővei, gőzfúvógéppel, faszénpajtával, két pörkölőkemencével. III. Vasöntöde: egy ideiglenes vasöntöde a nagyolvasztó mellett, egy ömlesztőpesttel. IV. Géplakatos- és kovácsműhely: megmunkáló és csavargyártó gépekkel, kovácstűzhellyel. V. Asztalosműhely: mintaműhely, deszkaraktárral és szertárral. VI. Ideiglenes hivatalház: a gyári és kőszénbánya hivatal részére és egy „vegytani műhely”. VII. Lakótelep: 102 lakásra alkalmas munkás és altiszti lakás. VIII. Téglagyár: téglasajtolóval, téglaégető kemencével, téglaszárító pajtával, munkáskunyhóval. IX. Ideiglenes iskola: fából épült ideiglenes iskola. X. Munkás-kaszárnya: egy épület 19 szobával és 17 éléskamrával. XI. Kórház: egy betegszoba, egy ápolónő szoba, egy fürdőszoba, egy éléskamra. A hengermű az engedélyezett terv szerint még nem került teljes berendezésre. A gépműhely nagyobbítása 1871 végével folytatódott, hozzáépítettek egy nagyobb kovácsműhelyt és egy csillegyárat. Az ideiglenes hivatalházat eredetileg iskolának építették és a hivatalház felépítése után adták át eredeti hivatásának. A gyártástechnológia A gyár legfontosabb üzeme a „sínhengergyár” volt, mely induláskor 10 db kavarókemencéből, 8 db hegesztőkemencéből, 3 db hengersorból és 3 pörölyből állt. A kavarókemence két részből állt: egy rostélyos tüzelőtérből, melyet tűzhíd választott el az olvasztó medencétől, így a tüzelőanyag közvetlenül nem érintkezhetett a nyersvassal, majd az abból frissült kavartvassal. A Diósgyőrben felállított kavarókemencét a 9. ábra mutatja be. A kavarókemencében általában 250-300 kg-os betéttel dolgoztak és kb. 40 percig tartott a nyersvas beolvadása. Ezután kezdődött a munkásoktól rendkívüli erőfeszítést igénylő kavarás (innen az eljárás neve) egy nehéz vasrúddal. A kava- rás célja az volt, hogy a salak, amely láng hatására a beolvadás közben képződött és a megolvadt vas felszínén úszott, minél jobban érintkezésbe kerüljön a megolvadt nyersvassal (fürdővel). A salak nagy vasoxidul-tartalmának közvetítésével a megolvadt nyersvas kísérőelemeit (szén, szilícium, mangán, foszfor) a kavarással növelt oxidációs folyamat oly mértékben elvonja, hogy végül is kovácsolható, hengerelhető vas (acél) keletkezik. Ezt a folyamatot „frissítésnek” nevezik. A nyersvas kísérőelemei közül a legnagyobb jelentőségű a szén. Oxidációjakor, a termék gáz alakú (szénmonoxid). Ennek a kísérőelemnek a távozása szükséges elsősorban, hogy a rideg nyersvas szívós, jól alakítható kovácsvassá alakuljon. A folyamat előrehaladtával, a fürdő olvadási hőmérséklete folyton emelkedik és megjelennek a nagy olvadási hőmérsékletű (1 500 °C) szénszegény vaskristályok. Ahogy ezek száma növekszik, úgy lesz mind nehezebb a fürdő kavarása, mivel a vaskristályok nagyobb csomókká 53 53 UBA. HKG. Rajztár. A diósgyőri m. kir. új vasgyárhoz tartozó kincstári épületek leírása 1871. évből. 1871. október 15. Szám nélkül 38
