Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)

ez is oka volt. A tervezők valójában nem tehettek arról, hogy legfelsőbb helyen erre nem gondoltak; a maguk részéről igyekeztek mindent megtenni, hogy a kapott feladatot jól végrehajtsák.

A gyár építkezésénél továbbra is sok nehézséggel és főleg munkaerőhiánnyal küzdöttek. Nem volt elegendő kőműves. Az építésvezetőség a Selmecbányái Főkama- ragrófi Hivataltól 16 kőművest kért, hogy a folyamatos munkát biztosíthassa.37 Hátráltatta az építkezést a folytonos téglahiány is.38 Ha figyelembe vesszük, hogy a folyamatban lévő beruházás ügyeivel nyolc tisztviselő foglalkozott, nem csoda, ha a munkálatok vezetésében és felügyeletében hibák fordultak elő. Az ésszerűtlen takarékosság nemcsak az építkezésnél, de a személyzetnél is éreztette káros hatását.

A Minisztérium mindenképpen az új vasgyárnak 1869 végére való megindítása mellett tartott ki, holott az építést vezető Glanzer a sínhengersor felállítását 1869 végére, a kísérleti üzemet 1870 elejére tudta vállalni, a hengermű folyamatos üzemét pedig csak 1870 szeptemberére.’9 A gyár elhúzódó építkezésével és a vasutak szükségleteinek 1870. évre való részbeni elutasításával a Minisztérium nem értett egyet. Péch Antal osztálytanácsost küldte ki az építkezések felülvizsgálatára, aki a helyszínen kiadta rendelkezéseit a hengermű befejezésére, a bányavasutak gözvontatásra való átépítésére, a diósgyőr-miskolci vasút megtervezésére.40

Az 1869. évi téli nagy esőzések és az utána következő fagyok az építkezést nagyban hátráltatták, s így 1870. év elején a hengermű indítása lehetetlenné vált.41 Az üzemet csak lassan, fokozatosan indíthatták. 1870. januárban már üzemben állott két kavarókemence, egy gőzkalapács, a gépműhely és az asztalosműhely. Továbbra is fennállott azonban a munkaerőhiány, ami arra volt visszavezethető, hogy a Minisztérium a még 1868. novemberben előterjesztett tiszti és altiszti létszámot nem hagyta jóvá. A létszám és a fizetés szabályozatlansága miatt csak ideiglenes állományban lévő és napidíjas felügyelőket tudtak alkalmazni, akik közül a bizonytalan alkalmazás miatt csak három főt sikerült véglegesen megtartani, míg a többiek más vasgyáraknál helyezkedtek el. Ezért az igazgatóság a személyzeti kérdések végleges rendezését kérte, mert annak hiányában a gyár megindítását nem látta biztosítottnak.42

A bürokratikus állami intézkedés a létszám- és bérkérdésekben amúgy is nagy nehézségekkel küzdő új vasgyár életében beláthatatlan károk okozója lett. Az ideiglenesen alkalmazott jó képesítésű szakemberek a bizonytalan jövő következtében a resicai és salgótarjáni, valamint más üzemekkel kezdtek elhelyezkedésük ügyében tárgyalni, s így a kis létszámú szakgárda fokozatosan csökkent. Végre 1870. február 9-én a Pénzügyminisztérium jóváhagyta a hivatalnoki és altiszti állományt és a legmesszebbmenő takarékosságot rendelte el. Az állomány jóváhagyása azonban a függő kérdéseket nem oldotta meg. A gyár fejlesztésére és biztos vezetésére a bizonytalanság volt jellemző, részben a magánvállalatoknál beígért magasabb jövedelem, de nem utolsó sorban a fennállott nézetellentétek miatt.

37 UBA. BRD. 1226/1869.

38 UBA. BRD. 1631/1869.

39 UBA. BRD. 2349/1869.

40 UBA. BRD. 2973/1869; DGYLT. 3170/1869.

41 UBA. BRD. 801/1870.

42 UBA. BRD. 3/eIn. 1870.

32