Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

csatlakozó Thomas acélmű, valamint hengermű sürgős létesítésével bízza meg.18 Az elgondoláson vezérfonalként húzódott végig a háborús szükséglet.19

A Minisztériumban 1943. június 22-én felvett jegyzőkönyv szerint az új vasmű telephelyéül Győr, Párkány, Kiskunlacháza-Pereg, Dunaföldvár, majd elméletileg még Baja és Mohács is szerepelt. Az egyes telephelyek alkalmasságát beható vizsgálatnak vetették alá. A Baja és Mohács lehetőségét egyelőre elvetették, miután a hét város any- nyira délen fekszik, hogy az oda telepítés - különösen a háborús események miatt - egyelőre számba sem jöhetett.20

Még folytak a telephely kiválasztása körüli viták az illetékes minisztériumok között, amikor a sürgősségi utasítás értelmében a MÁVAG vezérigazgatósága előzetes, még 1942. év végén folytatott tárgyalások alapján, elküldte megbízólevelét21 a Deutsche Brassert Gesellschaft m. b. H. cégnek Berlinbe. Ez a vállalat tulajdonképp leányvállalata volt az USA-ban működő egyik legnagyobb kohászati tervező és kivitelező irodának, mely a második világháború előtti években leányvállalatán keresztül részt vett az új német állami kohászati művek tervezésében és kivitelezésében. A háborús helyzetre jellemző, hogy a német leányvállalat vezetői időnként Svédországban, mint semleges államban találkozni tudtak az amerikai vállalat embereivel. Ilyen alapon kilátásba helyezték, hogy az új magyar vasmű berendezéseinek korszerűségét amerikai konstrukciós rajzokon keresztül biztosítani fogják. A megbízólevél értelmében a német Brassert iroda generál tervezői és kivitelezői megbízatást kapott üzembehelyezési kötelezettséggel. Ez az első megbízólevél 600 t/24 óra Thomas nyersvas teljesítményű nagyolvasztóműre és a hozzátartozó ércelőkészítőműre, valamint a 200 000 t/év kapacitású Thomas acélműre vonatkozott.

A MÁVAG Vezérigazgatósága az új vasmű összes technikai kérdésének tisztázásánál a diósgyőri vasgyár szakembereire támaszkodott és bevonásukkal mérlegelte a Brassert cég tervezőinek és szaktanácsadóinak javaslatait. Ilyen körülmények között - miután az erdélyi Macskamezőbánya MÁVAG kezelésben volt - és a vizsgálatok szerint jelentősnek mutatkozott az ottani Mn és P dús ércvagyon, hazai elgondolás is született - szemben a Brassert licenced - a macskamezői érc Mn tartalmának hasznosítására. Az új vasmű munkálatainak kormánybiztosául az iparügyi miniszter Simon Béla okleveles ko- hómémököt, a diósgyőri gyár újhengerdéjének vezetőjét nevezte ki.

Az új vasmű telephelyének kérdésében a döntést végül is 1943. júniusában Bornemissza Géza iparügyi miniszter mondotta ki és Győr mellett döntött, miután Dunaföldvár és Pereg, mint a HM rendeletben szereplő másik két hely geológiai, illetve talajviszonyok miatt és az út, vasút, vízi út kiépítési nagy költségek miatt nem jöhetett tekintetbe.

Szempontjai a következők voltak:

— dunai hajózhatóság a már meglévő iparcsatoma segítségével,

— közvetlen vasúti bekapcsolódás a Budapest-Hegyeshalom vasúti fővonalba.

18 Simon Béla: A Duna-menti új állami vasmű alapításának előtörténete 1938-1949. Dunai Vasmű Műszakigazdasági Közleményei 1984. 1-2. TI.

19 Simon Béla i. m.

20 1943. június 22-én az Iparügyi Minisztériumban felvett jegyzőkönyv. Másolat az Öntödei Múzeumban (Budapest).

21 Simon Béla: i. m.

243