Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)
az összes külföldi országokkal való kapcsolat - kivéve a tengelyhatalmak országait - megszűnt. A második világháború alatt főleg a hadiipar kiszolgálása volt a fő feladat, s ami ezenkívül exportra fennmaradt, azt a szövetséges országokba szállította a gyár. A diósgyőri gyár kereskedelmi életéről, összefoglalva az eddig elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy mint állami üzem nem volt mentes a bürokráciától, azonban igyekezett ezt mindenkor az elfogadhatóra csökkenteni és főleg 1933 után kereskedelmét addig soha nem látott magas fokra felemelni. A MÁVAG kereskedői a diósgyőri kohászok kiváló termékeit csaknem az egész világgal megismertették, a diósgyőri gyár neve világszerte ismertté vált. A békekötéstől az 1929-1933. évi világgazdasági válság befejezéséig eltelt idő alatt a diósgyőri gyár sok súlyos megpróbáltatáson ment át. A gyárat, mely elsősorban a vasút anyagszükségletének kielégítésére épült fel, súlyosan érintette a vasút háború utáni lassú fejlődése, de nem utolsó sorban a MÁV vonalainak 60,3%-os elvesztése következtében előálló anyagigény csökkenés. Ugyanez vonatkozik a hadianyagokra és a gépgyárak szükségleteire, hiszen Diósgyőrnek ezek a területek voltak elsősorban legfontosabb piacai. Ezek a piaci veszteségek a termelés mennyiségében látszanak a legszembetűnőbben, hiszen 1926-ig az összetermelés mennyisége éppen csak megközelíti a század elejei mennyiségeket. Szükség volt az egész diósgyőri termelési apparátus átszervezésére. Meg kellett teremteni az alapanyag bázist, a nagyolvasztót, hiszen a békeszerződés után csupán import nyersvasra számíthatott a gyár, mert fő szállítóját a vajdahunyadi vasmüveket elvesztette. Ezek az okok tették szükségessé, hogy Diósgyőrnek is fokozatosan át kellett állnia a tömegacél hengerlésére, azonban ezen a téren figyelemmel kellett lennie az ózdi versenyre is. A MÁVAG új vasművének terve A külpolitika eseményinek kifejlődését az 1937 végén megindult és 1938 elején mindinkább növekvő gazdasági válságjelenségek meggyorsították, mivel a rohamos ütemü fegyverkezést, a háború kirobbantását, mint a válság teljes kibontakozásának egyedüli megakadályozóját állították előtérbe. Ilyen előzmények után látott napvilágot 1938 márciusában a magyar kormány ún. „ötéves terve”, mint a fegyverkezés, a háborús készülődés nyílt programja. A Győrben meghirdetett program egy milliárd pengő beruházást vett tervbe közvetlenül, vagy közvetve a honvédelem fejlesztésére.15 A győri program keretében az Iparügyi Minisztérium utasította az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Igazgatóságát, hogy egy 18 000 vagon hengerelt készáru évi termelőképességű vasmű felállítására dolgozza ki javaslatát. Az új vasmű tervét a diósgyőri vasgyár műszaki kollektívája dolgozta ki két változatban. Az egyik szerint Ajka és Bodajk, a második szerint Dunaföldvár és Kalocsa között, tehát a Duna mentén települt volna a vasmű. A tanulmánynak abból kellett kiindulnia, hogy a telep nagyolvasztóból, Siemens-Martin acélműből, hengerművekből és az ezeket kiszolgáló üzemekből (erőmű is) álljon, valamint lakótelepből. 13 13 Berend T. Iván-Ranki György: Magyarország gyáripara a világháború előtt és a háború időszakában. (1933-1944.) 79-80. p. 241
