Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

gyártását a nikkelhiány nehezítette. így a kényszer következtében tovább bővült a he­lyettesítő acélok választéka. Ennek az a közvetett előnye lett, hogy az alapanyag hely­zetjavulása után is megmaradtak a mai időkig, olyan acélfajták, amelyek jó minőségük­kel és gazdaságosabb gyártásukkal jól értékesíthetők. Ezek a gondok azonban már csak kisebb részben voltak az acélművek gondjai, inkább a metallográfusoknak, anyagvizs­gálóknak kellett megküzdeniük vele. A gazdasági helyzet 1936-ban tovább javult, az igények emelkedése állandósult és kedvezően befolyásolta a termelést. 1936. január 2-án a II. sz. nagyolvasztót is üzem­be helyezték, így saját gyártmányú nyersvassal a termelés folyamatossága biztosítható volt. Bár az 1933. évben megindult fellendülés után 1937-ben ismét a válság jelei mutatkoztak a gazdasági életben, a diósgyőri gyár termelésére ez semminemű hatással nem volt, a termelés fokozatosan emelkedett. Az 1934/35. évi 78 326 tonnával szemben az 1936/37. üzletévben már 102 216 tonna volt a termelés. Az acélgyártás fokozása ér­dekében a vezérigazgatóság Otto Göbel bécsi mérnököt szerződtette a Martin-acélmű modernizálásához, azonban a sorozatos vizsgálatok és javaslatok annyira elhúzódtak, hogy a közbejött háború miatt a modernizálás végrehajtására nem kerülhetett sor. 1936 júliusától kezdődően a hulladékvas-felhasználás csökkentése érdekében a Martin-acél­műben a középtermék gyártását vezették be. Tovább szélesedik a kereskedelem A diósgyőri gyár kereskedelmi élete a 20-as évek végén és főleg a nagy válság után a 30-as években mind terebélyesebbé vált. Belföldön részben az Egyezmény adta lehetőségekkel élve kereskedelmi képviselete útján, részben a közvetlen kapcsolatok fenntartásával a MÁVAG vezérigazgatóság eladási osztályával az egész belföldi piacot kézben tartotta. Az a bürokrácia, mely a 20-as években döntően rányomta bélyegét a ke­reskedelmi ügyek vitelére, a 30-as években feloldódott, rugalmas és mindenre kiterjedő átfogó kereskedelem jellemezte a vállalatot. 1934-ben az 1930-ben megújított kereske­delmi szerződést a MÁVAG felmondotta, az Angol Magyar Bank részvényeit a MÁVAG megvásárolta, összetételében és feladatkörében is megváltozott új Kereskedel­mi Képviseletet alapított, melynél az összes ügyekbe való betekintést a MÁVAG saját alkalmazottai útján gyakorolta.13 A belföldi piacon a diósgyőri gyár minden gyártmá­nyával képviselve volt. A termelés emelkedésével a belföldön nem értékesíthető több­letet külföldön meglévő és később kialakított kapcsolatai és képviseletei útján forgal­mazta. A Montan Export cég állandó és több ezer tonnás kötésekkel éves kapacitásokat kötött le, a kerékpár alkatrészeknél pedig, mint a savas kartell tagja az angol domíniu­mok megrendeléseivel a kovácsműhely folyamatos termelését biztosította. A gyár a svédországi hajógyárak lemez, Bulba-szögvas, hajóöntvény-alkatrész megrendeléseit 1927-től 1933-ig a Montan Export cég útján forgalmazta. 1933-tól kezd­ve a közvetlen kapcsolatot kimélyítve a H. J. Edwards, Göteborg cégen keresztül tör­téntek a szállítások. Az Edwards cégen keresztül a svéd import is kedvezően alakult, s l3DGYLT. 23/eln. 1936. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom