Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

szító csarnokot fokozatosan minden minőségi acél kikészítésére alkalmas berendezéssel szerelték fel. Egyedül a hőkezelés nem volt a helyi viszonyok miatt megoldható; ezt a műveletet a húzóműhely kemencéire helyezték át.

A korszerű, tüzelésében jól szabályozható OFU-rendszerű tolókemence, a finom- sori ötvözött acélra kialakított üregezés, a kikészítőben nyújtható kezelés és ellenőrzés és nem utolsó sorban a bugák felületi tisztítása, a finomsoron az ötvözött acélok gondos gyárthatóságát megalapozták. Ez a gondosság meg is hozta a gyümölcsét; a hengerelt termékekkel kapcsolatban a diósgyőri vasgyár kevés reklamációt kapott.

Külön meg kell emlékeznünk arról a nehéz szervező munkáról is, amely a finomsori termékek ötvözött arány felé eltolódásából és a rendelések kis tételeiből keletkeztek. A kikészítő csarnok ismertetett okokból nem volt bőre méretezhető. Az ötvözött acélok kikészítése ugyanakkor 16-18 műveletet igényelt, a 8-10 műveletes tömegacélokkal szemben. A rendelések összetartása tehát hosszú átfutási időt kívánt, az egymásra várás közben nőtt az anyagcsere veszélye. Az 1950-es évek közepén újabb daru létesítésével, tároló állványzatokkal és a műveletek közti anyagmozgatás sorrendjének és útjának hosszú előtanulmány alapján végrehajtott szervezésével lett az üzem úrrá a helyzeten.

A finomsor termelőképessége az első évek 18 000 tonnás teljesítményéről, a közben végrehajtott műszaki fejlesztési kiegészítésekkel és technológiai jólsikerült módosításokkal a későbbi évtizedekben eljutott a 40 000 tonnás szintig. A durvalemezhengermű sem felelt már meg a piac diktálta követelményeknek, szükségessé vált annak átépítése is. Az átszerkesztést és átépítést a Krupp-Grusonwerk vállalta. A régi sort 1936 decemberében állították le és 1937 közepén az új sor már üzemszerűen termelt. Ez a konstrukció a magde- burgi Krupp Művek addigi legnagyobb vállalkozása volt. Trió durvalemezsort azért választottak, mivel ennek az elektromos meghajtása a legkisebb költséget jelentette, az eddigi hengerállvány pedig megmaradhatott, hiszen azt a DEMAG annakidején trió rendszerre konstruálta. Az alsó és felső, meghajtott hengerek átmérőjét 950 mm-re a középső, vonszolt hengerét 720 mm-re a hengertest hosszát 3250 mm-re választották. Korszerű, gömbcsuklós csapkapcsolók, csiszolt fogazású pörgő- és előtétrendszer, rugalmas tengelykapcsoló és a hengersor bemenő oldalán a gurítósorba beépített bugafordító tüske billenőasztallal tette a sort korszerűvé. Ki kell emelni a Ganz Villamossági Rt. munkáját. A 2200 kW-os meg227

69. ábra. Lemezhengerlés az átalakított durvalemezsoron