Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

A telepítés végrehajtását kiemelt célként kezelték. Ugyanakkor azonban finomso­ri rendelésekkel annyira el volt halmozva a gyár, hogy külön tervet kellett készíteni arra, hogy a régi sor a lehető legtovább üzemben maradjon. Hála a munkások, az építés és üzemvezetés találékonyságának, a régi sor még akkor is működött, amikor felette nem­csak a szabad ég volt, hanem már az új csarnok is föléje épült. Az új hengersor 1936- ban került üzembe (68. ábra). Az új finomsor és kikészítőjének főbb jellemzői a következők voltak: A melegítést két tolókemence végezte, amelyektől kézi mozgatással függőpályán szállították a bugát az előnyújtóhoz. Az előnyújtó állványt 20 méterre telepítették a készhengersor elé. A trió-rend­szerű állvány hengereit 330 kW-os, percenként 950 fordulatszámú, háromfázisú motor hajtotta meg. A henger átmérőjét 475 mm-re, testhosszát 1 400 mm-re választották. Üregeit ún. négyzet-rauta rendszerűre választották, amely az ötvözött anyagok nyújtásá­hoz legmegfelelőbbnek számított. A hengertest megválasztásánál azt vették figyelembe, hogy a 80 és 100 mm-es méretű bugákból indulva a lehető legkisebb közbenső szel­vénnyel léphessenek tovább a készsorra. A hengerek görgős csapágyakban forogtak, azok kis holtjátéka pontos mérettartást tett lehetővé és lecsökkentette annak veszélyét, hogy a készsorra hiányos, vagy föltöltött keresztmetszetű közbenső termék menjen át. Az előnyújtóhoz billenőasztalt nem állítottak be, az ötvözött acélok miatt választott ki­sebb bugasúlyok és hengerlési hosszak azt nem indokolták. Az előnyújtott közbenső szálat szabadon futó görgős pályán, vályúban fogóval és kézi erővel tolták a készsor első állványához. A készsornál 7 állványos egy tengelybe telepített nyitott elrendezésű vak trió- rendszerrel elégítették ki a már említett sokirányú kívánságot. Az alkalmazott hengertest hosszak 600-1 000 mm között váltakoztak, a hengerátmérő pedig 300 mm lett. A meg­hajtás Ward-Leonard rendszerű volt. Ebben a rendszerben, a hengersor vonó motor egyenáramú 540 kW teljesítménnyel, 450/900 változtatható percenkénti fordulattal dol­gozott, és a méret és minőséghez igazodás érdekében a fordulatszámmal a hengerlési végsebesség 3,1-6,3 m/sec. határok közé volt beállítható. A hengersornál általában mű­gyanta csapágyakat alkalmaztak, de a mérettűrés javítása érdekében a kész és kész előtti állványban megjelent a görgős csapágyazás. A készsorhoz átvezetőket és hurokcsator­nákat is építettek éppen a finomsoron már bevezetett és részben a saját gyári vertikum­ban már (elsősorban a csavargyárban és húzóműhelyberí), valamint a piacon keresett tömegtermékek gazdaságos gyárthatósága miatt. Mind az előnyújtót, mint a készhenger­sort a nagyfordulatú motorok fogaskerék áttételen keresztül forgatták. A lendítőkereke­ket a gyorsan forgó oldalra helyezték; a lendítő tömeget gondosan kiegyensúlyozták, ami nagyon pontos illesztést igényelt. Az új finomsor tehát egy széles, vegyes programú sor lett, melynél éppen ezért a konstrukció nem lehetett teljesen mentes kompromisszumoktól. A hengersorból kifutó szálakat futás közben korszerű rotációs olló darabolta megfelelő hosszakra, majd azok a 45 m hosszú és 6 m széles, 30 eret tároló gereblyés, mechanikus mozgatású hűtőpadra kerültek. A repedés-érzékeny, vagy pelyhességre hajlamos ötvözött rudakat, melegollón darabolva lassú lehűlést biztosító ládákban tárol­ták; a többi termék a hütőpadon hűlt le. A hütőpad után hideg daraboló olló vágta méret­re a szálakat, így kerültek azok a 90 fokkal elforgatva épült kikészítő csarnokba. A kiké­226

Next

/
Oldalképek
Tartalom