Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
Magyarországon a válságjelei 1929. év közepétől mutatkoztak, elsősorban áresések formájában, de az a termelésben is erősen éreztette hatását. A termelés évről évre csökkent, ami természetesen maga után vonta a házon belüli munkanélküliséget.59 Diósgyőrben a veszteségek csökkentésére vizsgálatot folytatott a gyárigazgatóság, az üzemeknél házi rentabilitási vizsgálatot rendelt el és felhívta a figyelmet, hogy a gyár rentabilitása az eladási és önköltségi árak viszonyától függ, az önköltségi árak leszorításának előfeltétele pedig az, hogy a gyártó üzem gazdaságosan termeljen. A vezérigazgatóság a rezsik állandó csökkentését írta elő és a gyárigazgatót személyileg tette felelőssé betartásáért. A vasöntödét 1928-ban a budapesti MÁVAG-hoz telepítették át azért, hogy ott kedvezőbb feltételek mellet olcsóbban termeljen. A vizsgálati eredmények azonban bebizonyították, hogy a várt eredményt nem érték el, mert az évi kokilla ártöbblet 1927/28- ban 219 000,- pengővel volt nagyobb a budapesti gyárban előállított kokillák felhasználásánál, tehát az öntöde áttelepítése az acélgyártást megdrágította, ami az acélmű önköltségében a tuskóknál 0,22 P/100 kg termelést jelentett. A kohászatban pedig rendkívül fontos volt az önköltség csökkentése, hogy az amúgy is nyomott piaci árat az önköltség megközelíthesse.60 A diósgyőri gyár minden üzemében a legkiválóbb szakembereket alkalmazták, hogy annak gazdaságos vitele biztosítható legyen. A kovácsműhelyt Katona Lajos kiváló kohómémökkel vizsgáltatták felül és tanácsai szerint alakították ki annak további fejlesztését.61 Az ötvözött acélgyártás fejlesztése érdekében a Cimpia-Turziban (Románia) működő Kerpely Kálmán kohómémököt az acélműbe szerződtették.62 Kerpely Kálmán főfeladata volt, hogy az elektroacélmüben a fokozódó belföldi ötvözött acél szükséglet kielégítésére a diósgyőri acélgyártást felfejlessze és az import acéllal szemben versenyképessé tegye. A 10 tonnás Heroult-kemencét már annak a programnak a keretében indították. A Heroult-kemencéből 1929. január 10-én csapolták az első adagot, s ettől kezdve a diósgyőri nemesacél a magyar gépipar nélkülözhetetlen anyagává vált és a külföldi acélgyárak termelvényei- vel mindenkor méltóan versenyezhetett. Mind több és több acélfajta került az utóbbi időben a piacra. A felhasználók már alig ismerték ki magukat a sokféle acélminőség között és a kohászatot sokszor nehéz helyzet elé állították. Szükségessé vált egy összefogó acélkatalógus kiadása, melyet 1929-ben a 59 Kiszely Gyula termelési adatgyűjteménye. A megadott termelési számok az eddig már közűitekkel ellentétben eltérést mutatnak egyes éveknél. Ez annak a következménye, hogy az adatok egyeztetésekor korrekciót kellett végrehajtani. A most közölt termelési adatok a véglegesek. “DGYLT. 1955/1928. 61 DGYLT. 12/eln. 1929. 62 DGYLT. 27/eln. 1929. 207 60. ábra. A Herault-kemence vázlata 1 kemencebélés; 2 munkaajtó; 3 clektródemclö; 4 elektródok; 5 csapolócsatorna; 6 buktatómü
