Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
diósgyőri metallográfia készített. Ez a katalógus egyúttal a diósgyőri acélgyártás keresztmetszetét is mutatta (60. és 61. ábra). 61/a. ábra. Az első magyar nyelvű szerszámkatalógus KÖN. UNO. STAATLICHE **“**-• «TAHI- UND MASCHINENEAMUKEN «UDAMST X., XOIANTAI.U. IMI MUM >U>»IIT UtMTtU KÖM. UNO. HUM UMO KTAMtWIKK MlllltlIállUI 61/b. ábra. Az első német nyelvű szerszámkatalógus A válság hatását a dolgozók hatványozottan érezték, mert a termelés-csökkenés a kereset csökkenését is magával hozta. A vasmunkások helyzetével a képviselőházban is sokat foglalkoztak. Az egyik ülésen Malasits Géza megállapította, hogy a legalacsonyabb bérek Magyarországon vannak. Állítása igazolására összehasonlításul 1928 évi nemzetközi adatokat sorolt fel: „a jó vasmunkás 1 órai keresetéből Philaderphiában 5 kg. Amsterdamban 4,4 kg, Londonban 3 kg, Berlinben 2,26 kg, Prágában 2,1 kg, Bécs- ben 1,91 kg, Budapesten pedig 1,79 kg kenyeret vásárolhat, tehát vásárlóértékben a legalacsonyabb bért a magyar szakmunkás kapja.63 A következő válság éveiben pedig a helyzet még tovább romlott. A képviselőházban a diósgyőri gyár — különösen a költségvetési tárgyalásokon - állandó felszólalási téma volt. Ha nem a magánipar támadta a gyárat, a képviselők ostromolták kéréseikkel és követeléseikkel a kereskedelmi minisztert. Az 1930. évi költségvetés tárgyalásakor 1929. május 28-i ülésen Malasits Géza képviselő kevesellte a diósgyőri gyár részére előirányzott beruházási összeget. Kijelentette, hogy a diósgyőri hengerdék már teljesen elavultak. A sínsor már idestova 25 esztendős, pedig az a legmodernebb. A régi hengerdében a bocssor legalább 40 esztendős, ha nem több, és a trió is legalább 40 esztendős. Ha valaki bemegy a diósgyőri hengerműbe - mondá Malasits - azt hiszi múzeumban van. A diósgyőri gyár részére több beruházási hitelt kívánt, „fel 63 Országgyűlés. Képviselőházi Napló. XXI-XXI1. kötet. 1929. évf. 105. p. 208
