Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
1 zések és felszerelések létesítésére a többi bányákkal együtt 10 millió koronát igénybe vehessen. A törvényben foglaltak értelmében a bányát az állam megvásárolta és tulajdonba vette. Hasznosítás céljából a Diósgyőri Állami Vas- és Acélgyárnak bocsátotta rendelkezésére. Ormospusztán a mélyfúrás 1908-ban indult meg: ezzel a speciális munkálattal Mayer Henrik, Budapest-Nürnberg céget bízták meg. A fúrások ellenőrzését Barthalos Árpád bányamérnök végezte, aki arra volt kiszemelve, hogy a fúrások befejeztével az aknatelepítési terveket dolgozza ki, a terveket végrehajtva az üzemet rendezze be. 1909 tavaszán megindult a két lejtősakna mélyítése, s egyben 12, egyenként 6 osztású munkáslakóház és egy üzemvezető-mérnöki lakóház építése. Ezeknek a munkáknak az elvégzésével azonban már Hosztják Albert bányamérnököt bízta meg a diósgyőri gyár igazgatósága, kit 1909. november 15-én véglegesen szolgálati érdekből Ormospusztára helyeztek át. Hosztják kiváló képességű bányamérnök munkájának és hasonló lelkesedésü fizikai és szellemi munkatársainak volt köszönhető, hogy Ormospuszta a kezdeti nehézségek leküzdése után rohamos fejlődésnek indult és a diósgyőri vasgyárnak hosszú évtizedeken át legfontosabb szénbázisává nőtt.73 A blokksor telepítése és a nagyolvasztó építésének megkezdése 1908-ban a blokksor létesítését megelőzően az acélhengermű (durvahengermű, újhengerde) még egy bővítést kapott. Az új S-M-acélmű bővítése miatt déli irányban lezáródott a vasgerendák kikészítő és tároló lehetősége, márpedig a termelés erősen fejlődött. Ezért keleti irányban a sínrakóteret jelentékenyen bővítették. Ez a salakhányó nagymérvű átrendezését kívánta meg. Az 1909-es év vége nagy jelentőségű az újhengerde életében. A MÁV - igaz, hogy késve, de - nemcsak nagymennyiségű megrendelést adott fel, hanem, a korszerűséggel lépést tartva a sínek minőségének fokozása érdekében melegalakításkor a nagyobb mértékű átdolgozást igényelte. Ez csak úgy történhetett meg, hogy az eddigi egykét tonnás kis keresztmetszetű reverzáló hengersorra alkalmas tuskók helyett nagy keresztmetszetű (500 mm. körüli oldalhosszú), legalább 3 tonnás tüskökből indul el a hengerlés. Ez a követelés egymagában elkerülhetetlenné tette egy 1 000 mm. körüli hengerátmérőjű blokksor létesítését. De voltak még egyéb indokok is ehhez. A reverzálósor kettős feladatot látott el; egyrészt készárut gyártott, másrészt félterméket, (bugát) hengerelt a középsorok és finomsor részére. Ez utóbbi munka alól azonban a reverzálósort, legalább részben, tehermentesíteni kellett, hogy több időt fordíthasson készárugyártásra. Ezen kívül a blokksor beállításával a kiinduló tuskó súlyát is növelni lehetett, az 1-2 tonnás szintről akár 3-6 tonnára is. A súlynövelés pedig az anyagkihozatal javulását hozta magával. A blokkolás ennek következtében gazdaságosabb üzemvitelt is jelentett. Az 1907. évi XXXV. te. engedélyezte Diósgyőrben egy blokksor felállítását, mégpedig a korszerűség akkor legmagasabb műszaki szintjét jelentő elektromos meghajtással. Kapcsolt elgondolás volt a drága üzemű, akkor még elégtelen teljesítményű re verzálósor-haj tó gőzgép kiiktatása is. Az alkalmazott villamos hajtás 7/gner-rendszerű 73 Kiszely Gyula: Ormospuszta szénbányászatának megalapítása. Borsodi Műszaki Élet, Miskolc 1957. 2 sz 12-13.p 148
