Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
A szentesített beruházási törvény alapján a diósgyőri gyár részére az államvasutak fokozottabb anyagszükségletének kielégítésére a generátortelep, a martinkohó, a sínkikészítöműhely-, a váltómühely, a szeggyár, s az üzemi sínhálózat szükségessé vált bővítését tervezték (41. ábra). A generátortelepet- hogy a kibővített Martin-kohó kemencéit fokozott üzem mellett kellő mennyiségű gázzal lehessen ellátni - a meglévő 20 generátoron felül további 12-vel kívánták bővíteni. A 32 generátorból 2 az új hengerde, 10 az új Martin-acélmű, 4 a Bessemer-acélmű, 4 a régi Martin-acélmű, 4 a kovácsműhely, 1 a téglagyár, 1 a tégelyacélkohó és 5 db a régi hengermű részére látta el a gázszolgáltatást, 1 db pedig tartalékként szerepelt. A bővítés során a Martin-acélmű épületének 50 méterrel való meghosszabbítása, 1 db 25 és 1 db 12 tonnás Martin-pest felépítése, a sínrakodótér kibővítése, a sínkikészítőnek maró- és lyukesztergagéppel való kiegészítése, a váltóműhelynek és szeggyárnak munkagépekkel való fejlesztése, 2 286 200,- korona értékben vált szükségessé.67 68 A kisebb kovácsdarabokban mutatkozó szükséglet emelkedésével a régi hengerműben lévő 6 tonnás gőzpörölyt a jobb foglalkoztatás érdekében a kovácsműhelybe helyezték át, a kovácsműhely egyidejű bővítése mellett.69 Miután a gyár munkaprogramjába az ágyúcsövek gyártását is felvették, szükségessé vált az új kovácsműhely bővítése is egy 2 850 tonnás kovácssajtó felállításával. A bővítés során 55,2 méter hosszú és 15 méter széles közép- és két egyenként 27,6 méter hosszú és 9,3 méter széles oldalcsamok építését kezdték meg, a 2 850 tonnás gőzhidraulikus kovácssajtót a középcsarnokban állították fel és két 75 tonnás elektromos hajtású futódaruval, s egy regeneratív melegítő kemencével látták el, továbbá egy nagy izzító-pest építését is megkezdték 1908-ban. Az új berendezés nagysúlyú forgattyús tengelyek, hajtótengelyek, ágyúcsövek és 50 tonna súlyig terjedő tüskök kovácsolására készült. Az új kovácsmühely bővítési munkálatait 1909-ben fejezték be. A gyár további fejlesztésére már múlhatalanul szükség volt. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a MÁV nagyarányú vasútfejlesztési-programjához szükséges sínmennyiség legyártását tárgyaló miniszteri értekezleten 1 200 vagon sínmennyiséget a diósgyőri gyár - kapacitás hiányában - elvállalni nem tudott. E mennyiség legyártását csak az esetben vállalhatta volna, ha a 2 db martinkemence felállítása sürgősen megtörténik. Ezt a célt szolgálta a tárgyalt beruházásban szereplő 25 és 12 tonnás martinkemence felépítése. A martinkemencék felépítésére az engedélyt megadták és még 1907-ben azok építését meg is kezdték. Az államvasutak nagyarányú fejlesztését az 1907. évi XXIX. és 1908 évi XXXI. te. határozta meg és siettette a beruházások mielőbbi megvalósítását. A beruházások befejezéséig a hiányzó kohászati féltermékeket bel- és külföldi vállalatoktól kellett az 1908 év folyamán beszerezni.70 Külföldről 2 800 kocsirakomány félkész áru behozatalára volt szükség. A nagymennyiségű felépítményi anyagot csak úgy lehetett legyártani, hogy egész éven át három műszakban dolgozott minden üzem és a kereskedelmi áru megrendelések nagy részét visszautasították. Az 1907-re tervezett 2 db martinkemence helyett 2 db 25 67 Magyar Törvénytár. XXXI. te. 68 DGYLT. 39962/1907. 69 DGYLT. 25/eln. 1907. 70 DGYLT. A m. kir. Állami Vasgyárakra vonatkozó 1908. évi üzleti jelentések és zárszámadások. 145
