Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
tonnás és 1 db 12 tonnás martinkemencét építettek. A 250 tonnás gőzhidraulikus kovácssajtó építésével az 1907. évre tervezett összes beruházást befejezték. A kemencék számának növelésével a tűzálló tégla szükséglet is nagymértékben megemelkedett, ezért a téglagyárat tovább kellett bővíteni. A tégelyacélműben a tégelyacélgyártás áttelepítése után a szerszámacélgyártás fokozása érdekében szerszámacél edző- és izzítóberendezést állítottak fel. A régi hengerdei kazántelepek előmelegítővei felszerelt gőzkazánjai már nem feleltek meg a követelményeknek, lebontották azokat és helyettük 8 db Steinmüller-féle gőzkazánt építettek. A gépműhelyben lévő hengeresztergagépeket a régi vasöntöde épületébe telepítették át, hogy a gépműhelynek szerszámgépekkel való bővítésére hely legyen. A vállalat fejlesztésére az országgyűlésben megszavazott beruházási munkák nagy része fokozatosan befejeződött, azonban a hozzáfűzött remények nem mindenben teljesültek, mert a MÁV igénye a kilátásba helyezett felépítményi anyagból csökkent. Az 1907. november 28-án megtartott miniszterelnöki értekezleten Vajkay Károly, az Állami Vasművek központi igazgatója kétségbevonta, hogy a MÁV a bejelentett sínmennyiséget 3 éven át folyamatosan fel tudná használni és íme az 1909. év eleji eredmények igazolták Vajkay akkori megállapításait. Az üzemet a MÁV érdekek kiszolgálására fejlesztették fel, de a MÁV által bejelentett munkákra beállított munkaerő most feleslegessé vált, így 1909. év közepén a kellő foglalkoztatás hiányában a dolgozók egy részét el kellett bocsátani.71 A százakra menő munkáselbocsátás - különösen az év közepén - válságos helyzetbe hozta az állás nélkül maradt, főleg napszámos és a földműveléstől elvont dolgozókat. Mint a Diósgyőr és Vasgyári Hírlap írta „...elszomorító körülmény, hogy éppen most a tél beálltával kell elbocsátani a sok munkáskezet, mert félő, hogy sok szegény munkásember a magángyárakban nem kap foglalkoztatást.” Hibáztatja a gyárat, hogy az elvállalt határidők betartása érdekében a munkások tömegeit veszi fel és ha a munka csökken, elbocsátja őket. Kérte a gyár főnökségét, hogy a központi igazgatóságnál a munkások foglalkoztatása érdekében tegyen meg mindent.72 íme, ide vezetett a MÁV szükségleteinek nem körültekintő felmérése és ha a diósgyőri gyár nem lett volna előrelátó a közölt igényekkel szemben és több embert alkalmaz a bejelentett munkákra, a helyzet még súlyosabbá vált volna. Az ormospusztai szénbányák megvásárlása A század első éveiben a szén árának állandó emelkedése, s a szénszükséglet kielégítésének folyamosságában napról-napra észlelhető fennakadás a hazai szénellátás terén mindjobban érezhető zavarokat idézett elő. Ezek a zavarok nem csupán a magán- háztartásokat állították szinte leküzdhetetlen nehézségek elé, hanem a magyar gyáripart - köztük állami üzemeinket - közlekedési vállalatainkat, de általában egész gazdaságunkat is felettébb kedvezőtlenül érintették. A folytonos áremelkedés és még inkább a szénhiány a tüzelőt jelentékenyen megdrágította és így egyes gyári és ipari vállalataink üzemeinek korlátozását, sokszor megszüntetését tették szükségessé és a szénre utalt 71 DGYLT. 25/eln. 1910. 72 Diósgyőri és Vasgyári Hírlap. 1909.1. évf. X. 3. 146
