Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
állami vasművek. A megállapodással az előző években a kerékabroncs gyártásra vonatkozójavaslat végrehajtása lehetetlenné vált.33 1897-ben bevezetett húzott acél húzógépeit és pácoló kádjait eredetileg a gépműhelyben állították fel. A kovácsmühely bővítési munkálatai miatt 1902-ben a húzógépeket és pácolókádakat a váltószerelő műhelybe helyezték át.34 A lánctaggyártás befejezése után ugyanebben az esztendőben a műhelyt vasöntödévé alakították át az eredeti tervek szerint.35 A visszaháramló selejttel kapcsolatban a selejt elleni küzdelem érdekében a vezérigazgatóság bevezette a „gyüjtőív” rendszert és úgy rendelkezett, hogy a selejt okozta kárt a jutalékból le kell vonni. A selejtbért a munkások béréből csak esetről-esetre a vezérigazgatóság által adott rendeletek alapján vonhatták le. A rendelkezések értelmében minden kiszállított árut az üzemvezetőnek, helyettesének, vagy az üzemvezető mellé beosztott gyakornoknak kellett megvizsgálni.36 A rendelet ellen a gyárigazgatóság felszólalt és az addig érvényben volt gyakorlatot kívánta folytatni, ugyanis, mint jelentésében írta:,,... az üzemvezető és helyettese minden egyes üzemágnál annyira le van kötve az üzemhez tartozó teendőkkel, hogy ezt a munkát csak az előbbiek rovására tudná megtenni.” A felülvizsgálatokat eddig művezetők, előmunkások és mázsamesterek végezték és ehhez kérte a hozzájárulást.37 A központi igazgatóság a felszólalást visszautasította ezzel a megjegyzéssel: „ ... minden üzemvezetőnek elvitázhatatlan kötelessége az üzemet úgy vezetni, hogy abból minőségileg és méretileg kifogástalan áru származzék. Ezen kötelessége alól egy üzemvezetőt sem menthetek fel, s nem ruházhatom azt át más önálló és különálló közegekre, mert hiszen közvetlen eljárásától, a munka beosztásától, továbbá befolyásától, a mesterektől, előmunkásoktól és munkásoktól függ a munkálatoknak sikere.”38 39 Az állami vasművek állandó reflektorfényben voltak, s a magánipar igyekezett minden lehetőséget felhasználni ellenük, éppen ezért főleg a szállított áruk jó minőségére és kifogástalan kivitelére hatványozottabban kellett vigyázni. A rendelet is ezt a célt szolgálta, de ezenkívül ez volt az általános piaci érdek is. Az Eskü téri Duna-híd lánctagjainak gyártása 1902-ben befejeződött és a lánctagmühelyt vasöntödévé alakították át, a régi vasöntödét ezzel egyidejűleg deszka- raktárnak rendezték be. A vasöntöde nyugati szárnyában helyet kapott egy kisebb fémöntöde is.j9 A gyorsan fejlődő tégelyacélgyártás szükségessé tette a tégelykohó kovácsműhelyének további fejlesztését. 1903-ban egy kis kovácspesttel bővítették az üzemet, melynek berendezése most már a következő egységekből állott: 2 db 150 kg-os, 1 db 250-kg-os, 1 db 500 kg-os, 1 db 1250 kg-os, gőzpöröly, 1 db nagy hevítőpest és 1 db kis kavarópestből. A gazdasági válság hatása még 1903-ban is érezhető volt. A válság enyhítésére a kormány elhatározta, hogy az ipart jelentős állami beruházásokkal fogja segélyezni. A 33 OL. Púm. XVI. ü. o. Áll. Vasgyárak 63.377/VII. sz. 1902.. 34 DGYLT. 30589/1902.. 35 DGYLT. 31691/1902. 36 DGYLT. 12610/1902.. 37 DGYLT. 34480/1902.. 38 DGYLT. 15958/1902.14547/1902.. 39 DGYLT. 33788/1902. 131
