Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

Az 1890-es évek elején jelentkező nagyarányú fellendülés, mely a diósgyőri gyárban is éreztette hatását, az évtized közepén elérte tetőpontját. 1898-tól a vaspiacon a kereslet csökkent, a válságjelei már érezhetővé váltak. 1899-ben lényegesen rosszabbodott a helyzet, a diósgyőri gyárban mindez annak a következménye volt, hogy a vasutaknál a fővonalak és a helyiérdekű vasutak építésében „nevezetesebb előrelépés” nem történt, nem kezdtek újabb építkezésekbe. Az építkezések és a vasútépítések fokozatos leállítása erősen éreztette hatását a vas- és gépiparban. A gépipari pangás a diósgyőri acélöntvény és kovácsoltáru piacán is érezhető volt. A vasútépítésnél a válság hatására előállott visszaesés az 1900-as esztendőben is éreztette hatását a hengerműveknél, valamint azoknál a gyártmányoknál, melyek a közlekedés céljait szolgálták. A haditengerészet részére a 31 270 db lövedék leszállításával a hadianyag termelése a lövegüzemben tovább növekedett, de a kedvezőtlen piaci viszonyok az évi eredményben mégis érezhetők voltak, a nyereség mindössze 165 409,12 koronát tett ki.17

Túltermelési válság a 20. század elején

Jó. ábra. Acélöntésű forgallyús tengely

1900. január 18-án Wagner Vilmos központi igazgató hirtelen meghalt, helyette Vajkay Károly m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőt nevezték ki az Állami Vasgyárak központi igazgatójává, aki a gyárak vezetését március 26-án vette át.18 * 111

17 Adatok a m.k. kincstári bányászati és rokonágazatok 1900 évi állapotáról. Pénzügyminisztérium 1900. évi jelentése 155 p.

111 Felügy, biz. jk. 1. 31. 195 püm. rend.1900.

124