Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
A tégelyacélmű kovácsműhelyében a fegyvercsövek kovácsolása és az új ko- vácsmühelyben a haditengerészet részére szállítandó nagyméretű hajótengelyek mindkét üzem, nemkülönben a gépműhely bővítését tette szükségessé. A gépműhelyben mind nagyobb számban megrendelt 500 mm átmérőjű forgattyústengelyek megmunkálásához a gépparkot tovább kellett fejleszteni, s ezzel a gépműhely profilja tovább bővült (36. ábra). A Martin-acélműben a nikkelacél gyártás tovább fejlődött, főleg a hadsereg részére szállítandó páncélgránátok érdekében. A tégelyacélműben a fejlesztés és bővítés főleg a szerszámacélgyártás érdekében vált kívánatossá, ezt azonban végrehajtani nem lehetett, mert a kudzsiri gyárban a tégelyacélművet ebben az időben bővítették és a szerszámacélgyártást itt kívánták tovább fejleszteni. A gyár igazgatósága mindezek ellenére bővítési javaslatát fenntartotta, mert a tégelyacélmű szerszámkovács műhelyét gazdaságosan csak így tudta fenntartani és a már begyakorolt szakmunkásokat is csak úgy lehetett megtartani, ha a kellő foglalkoztatást számukra biztosítja. Javasolta, hogy az ország szerszámacél szükségletének ellátását osszák meg a kudzsiri és a diósgyőri gyár között és a fejlesztést ennek figyelembevételével folytassák. A javaslatot az igazgatósághoz felterjesztették és annak engedélyezését kérték. Az igazgatóság mérlegelve annak helyességét, a javaslatot elfogadta és a beruházás 1901 év folyamán meg is indult.19 A tégelyacél kovácsműhelyben már ennek eredményeként 1900-ban 3 db gőzpörölyt állítottak fel. Az ország szerszámacél-termelése az 1898-as esztendőben három gyártómű között oszlott meg a következők szerint:20 32. sz. táblázat Az ország szerszámacél termelése 1898-ban Gyártómű Gyártott szerszámacél, t M. K. Vas- és Acélgyártás Diósgyőr 14,53 M. K. Vasgyár, Kudzsir 60,40 Szab. Osztrák-Magyar Allamvasút Társaság, Resica 0,70 Összesen: 75,63 Diósgyőrben a bázikus Siemens-Martin-eljárás élenjáró bevezetése után a Martin-üzem technológiája további gyors fejlődésen ment át. Ennek eredményeképpen megkísérelték az ötvözött acélok közül 1898-ban a közepesen ötvözött Ni-acélok, majd 1902-ben már a közepesen ötvözött W-acélok és magasan ötvözött Ni-acélok gyártását is, jó eredménnyel. Az 1899-1903-ban épült budapesti Erzsébethíd láncai 1 % Mn-tartalmú Sie- mens-Martin-acélból készültek. Az acél szakítószilárdsága 50—55 kg/mm2, nyúlása 20% volt. Az anyagot Dr. Gállik István vizsgálta és úgy értékelte, hogy minőségi tulajdonságai igen jók. Ezt bizonyította a gyakorlat is, hiszen 1944 decemberéig, míg a németek a hidat fel nem robbantották, a mind inkább fokozódó forgalmat kiválóan bírta. 19 DGYLT. 28263/1900, 20226/1901. 20 A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben Vas- és Fémipar I. Vasgyártás, Budapest. 1901 337.p. 125
