Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
o) a dolgozók mérsékelt áron kapták a tüzelőanyagot, p) a gyár dolgozói vasúti kedvezményben részesültek. Diósgyőr-vasgyár országos viszonylatban mintatelepként szerepelt nemcsak mint kohászati egység, de mint lakótelep is.15 A törvényhozás és a gyár dolgozóinak áldozatkészsége meghozta a gyümölcsét, amikor a gyár rekonstrukciója befejeződött és ezáltal olyan vállalattá fejlődött, amely büszkeségét képezte a hazai iparnak, s amellett pénzügyileg is megfelelően jövedelmezett. A XIX. század utolsó évtizedében a termelés egy rövid egy éves visszaesés után állandó emelkedést mutat. Új gyártmányok bevezetése a gyártmány listát változatossá tette. Minden új termék bevezetése a magánipar vonakodásának a következménye, és a gépipar fokozottabb kielégítése és az import csökkentése érdekében történt. Az 1890— 1899 évek termelési eredménye gyártmánycsoportonként a következőképpen oszlott meg:16 (30. táblázat). A diósgyőri termelési eredményeket ha ismét összehasonlítjuk az ózdi gyár termelésével, megállapíthatjuk, hogy a készáru termelésben Diósgyőr továbbra is megelőzte Ózdot. 1895-ben felépítették Ózdon a martinkemencéket, azonban a század végéig ennek hatását nem látjuk, termelési adatok hiányában (31. táblázat). 31. táblázat Diósgyőr és Ózd hengereltáru termelésének összehasonlítása 1890-1895-ben M: tonna Év Hengerelt készáru Diósgyőr Ózd 1890 43 606 23 399 1891 27 652 21 581 1892 33 121 23 077 1893 45 539 26 482 1894 39 844 26 993 1895 55 696 27 922 1896 66 9671897 55 0001898 48 8441899 43 71715 Técsey tört. 26-28. p. 16 Zárszámadások összesítő adatai 123
