Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

(A pénz a státus eránt tekintve valóban fluidum - folyóságát igenis érezzük. Híjába igyekszik azt tőle elvenni a legszorított markúbb öreg is - lágyabban organizált unokájának kezében el- íoly, mint a víz a meghasadt edényből.)

Mint ád a Természet a cirkuláció segédével a testeknek érést, meglátjuk alább. - De hogy ezen elmélkedések közönségesebbekké lehessenek, ki kell térnünk.

5.

Erő

Valamint minden dolognak vagyon szerző oka, úgy kell lenni azon mozgásnak is, melyet a természetben találunk.

Mi ezt erőnek tulajdonítjuk.

Minthogy érzéke ink meg nem foghatják, azt állítjuk, hogy részeden, hogy feloszthatatlan, hogy nem test.

Az erő ideája ugyan előttünk örökre megfoghatatlan marad. Mert példának okáért mi meg nem foghatjuk, mint közli egy billi- árdgolyó a maga mozgását a más golyóval, minthogy az erő meg- oszthatatlan, következésképpen oly része, mely másba mehetne által, nem gondoltathatik.

Egyáltaljában nem érthetjük, mint hat az erő valamely testbe, minthogy nem esmerünk más hatást, azonkívül, mely hozzá- érés által esik; holott a hozzáérés öszveférhetetlenül ellenkezik a xészetien természetével.

Úgy tetszik, az erő ideája sokkal finomabb, mint hogy durva érzékeink által felfogattathatnék.

De hogy van valami, ami a testeknek mozgását okozza, az nem szenved kétséget; s rajtunk áll, hogy azt a valamit erőnek nevezzük.

6.

A testeknek öszvefüggése. Erőpont

Nyilván vagyon, hogy kell lenni valaminek, ami a testek részét öszvevonja. A kenyér öszvevonódik, öszvetart, míg meg nem

8