Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)
II. Rész: Az emberi nemzet lételének céljairól
zes. Krisztus jőve elő, s még Ö sem tuda semmire menni ezzel a semmirevaló néppel, s aldozatjává leve a pap-dühnek.*-Most annyira jutott, hogy egy sorsa van a fenevadakkal, kik elszórva laknak a föld színén. De a legszebb revolució által, amit a históriák mutathatnak, az a morál, amelyet Krisztus taníta, epochájává lett az emberi szív képzésének. Elmellőzöm eredetét, személyét, tanításait, de morálja tárgyamra tartozik. Mózes az embereket a gyilkosságtól, tolvajságtól tiltotta el. - Krisztus egy lépéssel tovább megy, s ezt mondja: „Szeressétek az Istent és embertársaitokat!” Itt talált az emberi szívre. Mert mi által is igazíttathatnék ez inkább, mint szeretet által? Csak a szeretet boldogít tehát! S ezt annak az embernek hallani szájából, aki maga merő szeretet! Aki midőn ezt mondja, szeretettel eltölt szívének egész szépségit felnyitja! Nem is szeretett annyira senki, és senki sem is szerettetett úgy vissza, mint ő! Vének és ifjak! Kicsinyek és rragyok fohászkodnak még ma is ennek a szeretőnek képe előtt, s a világ, úgy tetszik, elhitte az ő tanításainak, hogy csak szeretet boldogít. * Ez a halál különben szükséges következése volt a legbölcsebben elrendelt környülállásoknak. Régólta zúgolódtak már a jobb fejek a papok járma ellen, s érzették, hogy csak egy oly reformátor híjával vannak, aki erőt érezzen magában lerázni merni a jármot. Ha Ezsaiás köztünk élt volna, így kezdette volna írását: „Hazafiúi tanácsiások az eránt, hogy a zsidó nép rendtartásival való visszaéléseket miképpen kelljen eltörleni". - De az ebréus másképpen szokta kinyomni gondolkozását, perszonifi- kál, s a várost kurvának nevezi. A papok figyelmetesekké lettek, s azzal a hiszelékenységgel, mely tulajdona a községnek, politica reformációt reménylettek, s már szép álmokat álmodtak, hogy mely szép lesz nekik halászni a zavarosban. A reformátor, úgy hitték, egy zsidó király lesz, s úgy fogja majd orrán hurcoltatni magát a papság által, mint Salamont vezette a papok és kurvák serege. - S mi lett a dologból? Egy valaha élőkéi a reformátor, egy iskolában fiatalember, egy szegény mesterember gyermeke. Öszvegyűjti az utcákon a népet, s így szól hozzájok „A ti vallástok csábulás, papjaitok bolondok; szeressétek Istent és felebarátaitokat, egyébaránt adjátok meg a császárnak, amivel neki tartoztok, s vége!” - Könnyű képzelni, mint dühödtek ellene a papok! Öszveesküdtek, hogy elvesztik; világi kart nyújtottak ki rá, s ezt kiáltották: Feszítsd meg! - S az a gaz nép, mely ötét még ezelőtt kevéssel az imádásig szerette, ezt kiáltotta vissza: Feszítsd, feszítsd! 40
