Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

II. Rész: Az emberi nemzet lételének céljairól

zes. Krisztus jőve elő, s még Ö sem tuda semmire menni ezzel a semmirevaló néppel, s aldozatjává leve a pap-dühnek.*-Most annyira jutott, hogy egy sorsa van a fenevadakkal, kik elszórva laknak a föld színén. De a legszebb revolució által, amit a históriák mutathatnak, az a morál, amelyet Krisztus taníta, epo­chájává lett az emberi szív képzésének. Elmellőzöm eredetét, személyét, tanításait, de morálja tár­gyamra tartozik. Mózes az embereket a gyilkosságtól, tolvajságtól tiltotta el. - Krisztus egy lépéssel tovább megy, s ezt mondja: „Szeressé­tek az Istent és embertársaitokat!” Itt talált az emberi szívre. Mert mi által is igazíttathatnék ez inkább, mint szeretet által? Csak a szeretet boldogít tehát! S ezt annak az embernek hal­lani szájából, aki maga merő szeretet! Aki midőn ezt mondja, sze­retettel eltölt szívének egész szépségit felnyitja! Nem is szeretett annyira senki, és senki sem is szerettetett úgy vissza, mint ő! Vének és ifjak! Kicsinyek és rragyok fohász­kodnak még ma is ennek a szeretőnek képe előtt, s a világ, úgy tet­szik, elhitte az ő tanításainak, hogy csak szeretet boldogít. * Ez a halál különben szükséges következése volt a legbölcsebben elren­delt környülállásoknak. Régólta zúgolódtak már a jobb fejek a papok járma ellen, s érzették, hogy csak egy oly reformátor híjával vannak, aki erőt érezzen magában lerázni merni a jármot. Ha Ezsaiás köztünk élt volna, így kezdette volna írását: „Hazafiúi tanácsiások az eránt, hogy a zsidó nép rendtartásival való visszaéléseket miképpen kelljen eltörleni". - De az ebréus másképpen szokta kinyomni gondolkozását, perszonifi- kál, s a várost kurvának nevezi. A papok figyelmetesekké lettek, s azzal a hiszelékenységgel, mely tulajdona a községnek, politica reformációt reménylettek, s már szép álmokat álmodtak, hogy mely szép lesz nekik halászni a zavarosban. A reformátor, úgy hitték, egy zsidó király lesz, s úgy fogja majd orrán hurcoltatni magát a papság által, mint Salamont vezette a papok és kurvák serege. - S mi lett a dologból? Egy valaha élő­kéi a reformátor, egy iskolában fiatalember, egy szegény mesterember gyermeke. Öszvegyűjti az utcákon a népet, s így szól hozzájok „A ti val­lástok csábulás, papjaitok bolondok; szeressétek Istent és felebarátaito­kat, egyébaránt adjátok meg a császárnak, amivel neki tartoztok, s vé­ge!” - Könnyű képzelni, mint dühödtek ellene a papok! Öszveesküdtek, hogy elvesztik; világi kart nyújtottak ki rá, s ezt kiáltották: Feszítsd meg! - S az a gaz nép, mely ötét még ezelőtt kevéssel az imádásig szeret­te, ezt kiáltotta vissza: Feszítsd, feszítsd! 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom