Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)
I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról
szék a folyókkal még igen öszve vannak zavarva. Az intellektuális élet felette erőtelen; az ideák homályosok, mert abból a nerveum fluidumból, melyet neki a lélekhez kell vinni, még igen keveset különöztetett meg. Idővel a solidus és folyó részek közt meglesz az aequilibrium; amazok hígabbakká s folyóbbakká, ezek sűrűebbekké lesznek. A gyermek kevés hevességet mutatott; az éltető lelkek nem voltak még abban a mértékben nála, hogy a machinában indulatos revolúciókat eszközölhessenek. - Nem így az ifjú! Ekkor forrásba jut a vér, buzogva fő benne az éltető telkeknek egész szisztémája, a nerveum fluidum még soha nem volt ily hatos. Az ideák erősekké lesznek, anélkül, hogy tiszták volnának; az egyik tolja a másikat. Az ifjú minden béhatást szokatlan hevességgel fogad. Öröm, fájdalom, harag, szerelem, ezek az ő érzéseinek cseréji éltének ezen minden idejére meghatározó epochájában. A vér fermentációja ekkor elmúlt, ingerlhető részeit áít’adta a nerveum fluidumnak. Az ifjú már férjfi. Ideáji ugyan vesztik hevességeket, de tisztábbak lesznek. Ez az elmenyugalma gyarapodik, minél több tapasztalást gyűjt. Éltető leikecskéi csendesebben folynak, mert tusakodások a vérrel, melytől elszakadtak, elmúlt. - A férjfi közelít a megéréshez. Minekutána tapasztalásai ahhoz a nagy igazsághoz vezérlet- ték, hogy: minden hijábavalóság! fel van oldva a göcs, s a megérés órája elérkezett. Mindazon kedves képzeletek, melyeket ez életnek történetei felől magunknak csináltunk, illúziók, zavaros ideákból, az éltető lelkecskéknek forrásokból támadtak. Ha ezek a források megszűnnek, legördül a kárpit, s ráismerünk, hogy nem erre az életre vagyunk teremtve. Az öreg lelép a téátrumról, s életének hátralévő részét elmélkedésekre fordítja. Minő irigylést érdemlő lelki nyugalom ez! minő tiszták ideái! Napjait semmi felleg nem vonja bé, s méltán rájok al- kalmaztathatik az a hasonlatosság, hogy olyanok, mint a tiszta homokon elfolyó patakoknak vizei. Ez egy szép képe annak a tisztaságnak s megérésnek, melyre az eléggé megtisztult ínlév eljuta. 15. Halál A szőlőszem meghasad. Felfogjuk az édes levet, hordóba szűrjük, s zárva tartjuk pincéinkben. 18
