Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

Euler azt teszi fel, hogy a levegő örvényesen forgó matériával megtölt üreghólyagokból áll.

Nem lehet ált’látni, hogy miért kellene e matériának örvényesen forgani, holott e hólyagokba rekesztve kívülről semmi által sem hozathatnék mozgásba.

De ha azt vesszük, hogy ezeknek a hólyagoknak parányi lyukai vannak, melyek által egyik a másikkal közölheti a matériát, úgy ebből egy alkalmatosabb magyarázat válik.

így a levegő nagy elaszticitása, s annak a mi testeinkre erősen hatása megszűnik titok lenni. A levegő fluidumjainak a csatornákban való sebes cirkulációja feszességben tartja őket, s ezen feszesség által mindenre, ami hozzájok ér, nyomást tolnak.

Ott, ahol a levegő, magasságra jutván, véknyabbá lesz, a flu- idumok is véknyabbakká lesznek, s abba az éterbe elegyednek, melyek a világ nagy testei közt lévő üreget lepték el.

így, minekutána a levegő fluiduma a Föld forgása által a földből kiűzetett, a durvább levegő csatornáiba általment, s végre az atmoszféra utolsó magosságát is elérte: éterré válik s egész elaszti- citásával a világok üregében elterjed, és hihetetlen vékonysága miatt milliomszor nagyobb üreget tölthet el, mint akkor töltött, midőn a durvább atmoszférába volt szorítva.

Az éternek ez az atmoszférából való kiáradása adja a maga sebességével az egészen más éternek azt a rezgést, melyet mi világosságnak nevezünk. S minthogy a Nap mindezen operációkkal nagyobb mértékben bír, néki tulajdonítjuk leginkább azt az örök világítást, mely a legfőbb pompája a teremtésnek.

De az én plánumomba nem tartozik tovább nyomozni ezt a részét a Természet ökonómiájának.

14.

Az ínlév készítése

Az a massza, melyből az emberi testnek minden különözteté- sei esnek, a vér. Ebből különöztetik az epe, a nyál, a magnedv, az ínlév.

Különös változások, melyek az utolsóval az életnek más meg más periódusai alatt történnek.

A gyermeknek még a természetnek durvább tisztátlanságival kell küszködni. Csuklói s muszkulusai lágyak, tágak; a solidus ré17