Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

13.

Láthatatlan cirkuláció

A Természet munkái a plánták és állatok országában, s azok a változások, melyeket morális ereje által a státusban tészen, szem előtt feküsznek. De fontosabb operációi, melyek által az Egész együvé függését fenntartja, a kárpit megett mennek végbe.

Az a rugótoll, mely a Földet a maga tengelyén hagyja forogni, láthatatlan. Mi is forgunk vele, s nem tudjuk, hogyan? Úgy vezettetünk, mint a kisdedek a karpántlikán.

A levegő mázsányi nehézséggel nyom bennünket minden oldalról, anélkül, hogy tudhatnánk, honnan jő a nyomás. Sőt még többet tesz: tulajdon szemeink előtt olvaszt fel bennünket; kigő- zölgünk. Az áer az, aki a belőlünk kigőzlött részeket magához szívja; látjuk, hogy egyik részünk a másik után levegővé lesz, anélkül, hogy a Mértjéről, Miképpen]éxő\ legkisebbet tudnánk.

A Természet itt titkosan dolgozik, s mennél titkosbak, annál tüzesebbek munkái. A Természet legrettenetesebb akkor, amikor a maga láthatatlanságába leplőzik.

Azok a fluidumok, melyekkel az ilyetén operációi alatt él, a magok szubtilisságok miatt elsiklannak a vizsgálat elől, s így ellent- állhatatlan sebességgel hatnak. Egyikét ezen fluidumoknak, az elektrumi matériát, közelebbről esmerjük. Mely névtelen hirtelenséggel mégyen az végig a dróton! mint ránt, ha ezer ember áll együtt, ugyanazon egy percentésben egyet ezen ezer ember ínszisztémáján, mégpedig a legvéknyabb, legpicinyebb, legláthatatlanabb inacskán is.

E matériának minéműségéről nem tudtunk egyebet tapasztalni, hanem hogy az egy felette gyengéded savanyú ízű spiritus.

Hihető, hogy ez a spiritus nem is volt mindjárt elejénte készen, hanem hogy a Természetnek sok különöztetései által lett, s a durvább matériákból lassanként szivárgott. - Ez analógiája a Természetnek.

A Természet ezt a spiritust nem fogja egyébként különöztet- ni, mint ahogy a nedvet a szőlőben, az ínlevet a vérből, és minden fluidumait különözteti, mindég vékonyabbodó csatornákon cirkulaltatván.

Eszerént a levegőben vékony csatornáknak kellene lenni, melyek talán feljebb, ahol vékonyabbakká válnak, feimabbakká is lennének, s feinságok a földtől való messzeséggel nevekedne.

16