Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
Monarchia összeomlása mégis lezárta azt a korszakot, amikor Miskolc külön kis világként fejlődhetett Szentpáli, kollégái és az öntudatos polgárság munkájának köszönhetően. A háború, a forradalom és a proletárdiktatúra „politikát" kényszerített a pártoskodás feletti liberalizmust valló, demokrata Szentpálira. A városra koncentráló beállítottsága határozta meg a politikai törekvéseit is. Miskolc lakosságához fűződő közvetlen kapcsolata miatt eleve nem lehetett tartózkodó konzervatív, másfelől forradalmárrá sem kellett válnia filantrópiája kifejezéséhez, vagy ahogyan ő fogalmazott: „azt hiszem, nekem nem kell a mellemet verdesnem, hogy demokrata és a kis emberek barátja vagyok. Aki tud polgármesterségem, vagy egész életem alatt egyetlen egy cselekedetet mutatni, amelyben nem így jártam volna el, az cáfolja meg".97 Homoródszentpáli nemesi előnévvel, bárókat felvonultató rokonsággal, a több évtizedes miskolci hatások eredményeként lett Szentpáli István 1918 őszén a helyi Nemzeti Tanács elnöke. A hosszú háború és a következményként erősödő drágaság, áruhiány, nélkülözés lehetetlenné tette a dualizmus kormányzó elitjének hatalmon maradását. Tisza István 1917. május 23-án beadta lemondását. A következő kormányok (Eszterházy Móric, majd Wekerle Sándor kabinetjei) nem gátolhatták a radikalizálódást, háborús időkben józan hatalom semmi esetre sem keveredik saját lakosságával is fegyveres konfliktusba. A Károlyi Mihály irányításával megalakult, szociáldemokrata és radikális párti politikusokból álló Nemzeti Tanács vezette polgári demokratikus forradalom gyakorlatilag erőszak nélkül tudott győzni az 1918. október 31-ére virradó éjjelen. Közjogi szempontból zavarosan alakult a friss demokrácia hatalmi viszony- rendszere: IV. Károly ekkor még az ország királya, ő nevezte ki Károlyi Mihályt miniszterelnökké, a felálló kabinet viszont népkormánynak minősítette magát. Novemberben is furcsán és csak részben tisztázódott a helyzet. IV. Károly mindössze az ügyviteltől vonul vissza, miután felmentést adott a királyi eskü alól Károlyi kormányának, hogy kikiáltható legyen a köztársaság -, ugyanakkor az uralkodói címéről nem mondott le. A felemás helyzetben minden az ország, a vidék magatartásától függött. ■>7 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 294/1917. 81
