Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)

Csorba Csaba: A feudalizmus évszázadai a kezdetektől 1711-ig

A XVII. században egyre jobban elterjedt a jobbágyi szolgáltatások és jogok megváltoztatása bizonyos csoportok esetében: ennek jele a taksás jobbágyok ill. taksás nemesek szaporodása. Sátoraljaújhelyen az 1610-es évek végén még nem volt taksás nemes, 1689-ben viszont már 18-ra nőtt a számuk. Patak esetében a növekedés még látványosabb: 4-ről 58-ra. Összehasonlításul: 1689-ben lokajban 151, lállyán 100 taksás nemest írtak össze.

Az 1610-es évek végétől kezdődő háborúk, majd I.Rákóczi György uralkodása /1630-1648/ időszakának hadakozása visszavetette a Hegyalja fejlődését. 1617-1648 között Újhely háztartásainak száma 263- ról 208-ra, Pataké 799-ről 487-re csökkent. S a folyamat nem állt meg. 1689-ben Újhelyen már csak 95, Patakon 269 háztartást írtak össze. 1648-ban a háztartások számát tekintve Újhelyt a Hegyalján megelőzte nemcsak Patak, hanem Tállya, Tokaj és Mád is. 1689-ben Patakon háromszor annyi háztartás volt, mint Újhelyen, Tállya és Tokaj is kétszeresen múlta felül Újhelyt; Mádon a szám ismeretlen.

Az 1631-ben, 1632-ben és 1648-ban készült urbáriumok részletesen leírják a város jobbágy lakóinak szolgáltatásait s az összeírás alapján kielemezhető a lakosság összetétele.

1631-ben a következő utcanevekkel találkozunk: Piac utca, Hegyalja utca, Felvég utca, Híd utca, Szoros utca, Borsi utca, Alvég utca. 1638-ból fennmaradt az ispotály /szegényház/ leltára. Az itt élők ellátásának módjáról 1667-ből is van adatunk.

A Rákócziak uralma a városi fejlődés szempontjából - a közhiedelemmel ellentétben - nem egyértelműen pozitív. A polgárok szabadságjogai nemhogy növekedtek volna, sőt mozgásterük beszűkült. Egyes esetekben szembetűnő fejedelmi önkényre utaló adataink vannak .

A XVII. század első felében Patak vára és iskolája révén a környék központja. Itt működött a legtöbb céh is a Hegyalján /a pata16