Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban
évi Kereskedelmi és Iparkamarai jelentés tartalmazza, hogy „a gyapjúvásár a Hitelintézet áruraktárának soutterain helyiségében és beraktározásával tartatott meg, azaz mintaszerinti vételek kizárásával, hogy a vevő a gyapjút azonnal átvehette, s szállíthatta. A közvetítést a Hitelintézet vállalta el csekély jutalék mellett, ha tulajdonos, vagy megbízottja meg nem jelenhetett.”11" Az 1890-es évek miskolci gyapjúvásárairól általánosan az volt a közvélekedés, hogy ,,a budapesti aukcziókon kívül ez volt az országban az egyedüli normális vásár.”110 111 1901-ben kiemelkedően nagy mennyiséget, 4000 bálát, 1902-ben 2000 bálát, 1903-ban 2600 bálát, 1904-ben 2600 bálát (- 2700 mázsa mennyiséget) és 1905-ben 2000 bálát adtak el. A miskolci gyapjúvásár „felhozatal” Borsodon kívül Heves, Gömör, Zemplén, Aba- új, Szabolcs és Hajdú megyék településeiről származott, s az árakat a világpiaci árakhoz viszonyítva alakították ki. A miskolci különlegességnek számító országos gyapjúvásár fénykorát a XIX. század utolsó, XX. század első évtizedében élte. Amikor Nagy Ferenc polgármester 1912-ben megjelentette Miskolc közállapotairól szóló - tudományos igényű - jelentését, ebben már nem történt említés a termékkereskedelem e fontos árujáról.112 Ezt csak megerősíti egy 1929-ben megjelent várostörténeti összegezés, amelyben a következő olvasható: „Gyapjúvásárok évente tartattak a békeévekben a Miskolci Hitelbank áruraktáraiban. Sajnos, a trianoni helyzet óta nem sikerült azok felelevenítése. E vásárokat bel- és külföldi (osztrák, morva) gyárosok élénken látogatták. A miskolci XX. gyapjúvásáron, 1912-ben forgalomba került Abaúj, Borsod, Gömör, Heves, Szabolcs, Zemplén vármegyékből összesen 1988 bála (163 016 kg) • - »113 gyapjú. E fejezet zárásaként röviden említést kell tennünk azokról a mértékekről, amelyekben kifejezték, meghatározták az adott áruk, termékek árát, értékét. Viszonyítani soha nem szerencsés a különböző átváltási értékeket, hanem az árat a mindig adott pénzben, vagy mértékrendszerben egymáshoz szükséges hasonlítani. Egy szűr, csizma, ló, szarvasmarha, búza, kukorica, gyapjú, nyersbőr „értéktörténetét” nem az mutatja, hogy ára évtizedenként, vagy emberöltőként hogy változott, hanem az hogy, az áruk és a különféle termelvények árai egy idősávban miként vi110 Kamarai jelentés, 1893. 43. p. 111 S/cndrei J. 1911. IV. k. 802. p. 112 Nagy K 1913. 53-54. pp. "5 llalmay B.-Lcszih A. 1929. 419. p. 86
