Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban
ökörből való „máj-bőr” (= hasa-alja bőr) két pár férficsizma készítéséhez volt elég. Egy pár tehén bőrből 2 pár, asszonynak való csizmát készítettek. Egy kikészített lóbőrből négy pár kiscsizmát tudtak kiszabni. A csizmák alapanyaga továbbra is főleg a kordovány, a szattyán és a lóbőr maradt.89 A gyáripari termékek érték- és ízlésváltása sodrában A XIX. század - a korábbi évszázadokhoz képest — két nagy változást hozott: a század első harmadában a céhes termék-előállítás fellendülését, utolsó harmadában pedig a hanyatíást, majd a rendszer megszűnését. 1872-től létrejöttek az ipartársulatok, a termelés új keretei, amelyek átvezettek a XX. századba. Ennél talán jelentősebb a gyáripar megjelenése, termékeinek térhódítása, általánossá válása. Az ipari szerkezet átalakulása látványosabb eredményeket produkált, mint a mezőgazdaság, vagy a termékértékesítés színtereinek, fórumainak átalakulása, megváltozása. Az 1872-ben elfogadott törvény megszüntette a céheket, s elrendelte azoknak ipartársulatokká történő átszervezését, átalakítását. Az ipartörvény alapján Miskolc város képviselőtestülete 1873-ban úgy döntött, hogy számos ipari szolgáltatás területén új szabályozást léptet életbe. Témánk szempontjából érdekes, hogy a szállodák (vendégfogadók), korcs- máltatás, kávéházak működtetése, személy- és teherszállítás, az árusítás bizonyos területein is megszülettek a működés új szabályai, keretei.9" 1879-ben egy miskolci adóösszeírásból kiderül, hogy a városban 236 kereskedő és 1039 iparos él. 352 családnak jelentett megélhetést a közvetítő kereskedelem, a házalás, a kistételű piaci értékesítés. A viseletét és az élelmezést szolgáló iparosok közül lábbeli készítőkből volt a legtöbb (csizmadia 302, cipész 75 fő), jó piacuk volt a szabóknak (78 fő), a bőrkikészítő tímároknak (41 fő), s még 22 mester tudott megélni a miskolci fekete fürtösguba készítéséből. A nyersbőr miatt alapanyag-termelők voltak a mészárosok, más vonatkozásban viszont (a hentesekkel) a város húsellátását szolgálták (számuk a félszázat lényegesen meghaladta).91 A vásárra termelő kézművesipar mellett a manufaktúrák korában, a gyári termék-előállítás a XIX. század 30-40-es éveitől válik egyre jelentősebbé. A fazekas termékek mellett elkezdődik a kőedények gyártása 89 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XVIII. 5. 4093/1818. vö.: Flórián M. 1999. 358. p. «0 Vö.: Szendrci J. 1911. IV. k. 588. p. 91 SzcndreiJ. 1911. IV. k. 592. p. 79
