Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban

Miskolcon a XIX. század elején — de még a szabadságharc után is — a „köznépnek” kedvelt viselete volt a guba. A gubás és szűrszabó mestereknek biztos megélhetést nyújtott szakmájuk. Készítettek „legnagyobb”, „középszerű”, „annál kisebb” méretű fekete és szürke fürtös gubát, de fehér rövid gubát, s „asszonyi kurta gubát” is. Ara színétől, méretétől függően 2—5 frt között változott. A szűrszabók „öreg”, „nagy”, „közönséges”, „alávaló”, „utánna való” és „legkisebb, suhancnak való” szűrt készítettek, amely a minőségére és a méretre egyaránt utalt. A limitáció míg 5-féle gubát, addig 25-féle szűrt sorol fel. Megkülönböztettek — de itt készítettek - lengyel és magyar szűrt. Szürke posztóból készítették azt a parasztruhát, amelynek kankó volt a neve. (Ilyen értelemben a szóhasználat a XVIII. század első harmadától ismert a magyar nyelvben.)84 A szűmadrág szintén a hétköznapi falusi viselet része volt.85 A szűcsök az „úri”, a drága áruk készítői voltak. A tört, puhított bőrből készült juhász bunda 20—25 frt-ba is belekerült. Készítettek fehér és fekete prémmel díszített ködmönt, olcsóbb volt az ujjatlan prém nélküli ködmön. Inkább gyermekek fejvédője volt a „fejér bárány sipka”. A XIX. század elején, első harmadában a szűcsök 11-féle termékük árának meghatározását tartották fontosnak.86 Míg a lábbeli készítők közül a magyar varga ökör-, tehén- és lóbőrből bocskort és csizmát készített, addig a német varga a cipőkészítő volt, közönségesen a schusztermesterség képviselője. Árszabásuk feltüntette, „ha a’ varga ád bőrt”, akkor kék, sárga és zöld színű asszony cipőt készíthettek. Férfiak és nők egyaránt használták a „fischle- der” cipőt, a kordoványból készült pantóflit (= pántofely)87 a fordított bőrből készült „czipőt”, a marha bőrből készült, kisebb és nagyobb méretű stiblit88. A lábbeli készítésnek Miskolcon a csizmadiák voltak a legendák által övezett képviselői. A céhes keretek között folyt termékelőállításnak csaknem a teljes iratanyaga megmaradt, így tudjuk, hogy limitált áruik köre jóval szűkebb, mint amennyi termék készítésével foglalkoztak. Egy 1818-as árszabásukból megtudjuk, hogy egy pár bocskort vásároltak, s ebből egy pár csizmához használt talpat nyertek, egy pár

84 MTESz. 1970. II. k. 347. p.

85 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. 3725/1816.

86 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 4093/1818.

87 MTESz. 1976. III. k. 86-87. pp. A XVIII. század utolsó harmadától használatos papucsszerű cipő. Olyan könnyű — főként női cipő — amelynek nincsen felső része.

88 Nem azonosítható, főleg ha ilyen összetételben jelenik meg: „Fischleder Stibii”. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 3725/1816.

78