Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

Sx8»tä«riyi~ytestai résziét,

/■ :: »;&y hívétr . . és kir. udv, fényit, feivéteh.

A „hétköznapi” Derék-piac, 1905

nők lehet, a katona kardot visel, a nyomorék honvéd kéregét, mint a koldus. A helyi dámák kalapja tolldíszes, jóllehet ruhájukat a sárban húzzák maguk után, de hát „tolldísz nélkül nincs elegancia.” A falusi asszony kendőt, szoknyája fölött kerek kötényt hord, a zsidó asszony fejviselete pedig fekete főkötő. A görögkeleti pap bundában jár, fején kerek kalapot visel. A cigány családosán vonul, tarka öltözetüket foltozott köpeny fedi, piszkos, borzas fejüket pedig bokrétás sárga-selyem kalap (vásári áru!) takarja. Az „űri ember” hatlovas hintóval jár. Az egyszerű „fabricskára” darócködmönt vagy pokrócot dobnak, ügy ül az uraság a lócára feleségével együtt. Van olyan űri ember, aki csak egyszerűen lóháton közlekedik. Feltűnik a városi hajdú is, fehér a nadrágja, kék ujjas a mellény, s kerek kalapot visel hozzá. A sietős gazdasszony arról ismerszik meg, hogy hosszú ruhájához ujjas mellényt visel, fején kerek, batiszt főkötő van, vállára nagy fekete kendőt borít. A forgolódó városi mesteremberek megint elkülönülnek, „kilógnak” a tömegből. Csupa sujtásos ujjas mellényben, testhez álló gatyában, tolldíszes kerek kalapban, esetleg kabátban járnak a vásárba. Különös, figyelemfelkeltő jelenség, hogy „több, félig francia, félig magyar viseletbe öltözött ifiűr néhány kisasszonyt vesz körül, a közelben a legények mézeskalácsot, gyűrűt, pántlikát, kendőt vesznek szí39

fyt is