Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Piac, vásár, sokadalom és több évszázados „kelléktára”
közepétől—végétől egyre nagyobb szerepet kapnak a belvárosi szállodák, amelyek a századfordulótól már hotelként hirdetik, reklámozzák önmagukat. A régi Fekete Sas és a Korona mellett újak épülnek, így a Pest városához, a Három rózsa, a Pannónia, vagy a Royal. Ezek viszont már inkább a „konszolidált” kereskedő, üzér igényeit elégítik ki, mint a vásározó, élelmiszert és állatot egyaránt értékesíteni kívánó falusi termelő, paraszd termék-előállító, vagy parasztpolgár igényeit. * * * A diósgyőri koronauradalom mezővárosában, Miskolcon a hetipiacoknak helyet adó főutca (s néhány mellékutca) mellett a havi vásároknak, országos sokadalmaknak a városszéli területek, a XVIII. század végétől a Búza tér adott helyet. A szomszédos településekről — közelebbről, s távolabbról — ilyenkor sok százan, vág)' több ezren keresték fel az árucsere, az áruértékesítés színterét. Nemcsak a távolról szekerezők védelmét, ellátását, hanem az átutazók nyugalmát is szolgálták a sokadalom nélkülöz- heteden kellékei, a korcsmák, csárdák, „beállók” és fogadók. E fogalmak története, első szóhasználata éppúgy több évszázadra nyúlik vissza, mint a piacé, vásáré, sokadalomé. A korcsma, mint az áruitatás, áldomásivás vagy vendéglátás helye 1670-től jelenik meg nyelvünkben.19 A korcsmában csapra vert hordó tartója, a csapszék volt, amely a falu szóhasználatában sokkal tovább megőrződött, mint a városlakókéban. Ez a szavunk 1560-ban jelenik meg írásainkban.2" Az utak mentén álló, vagy a pusztában vendégfogadás céljából emelt épület neve a csárda 1617-től ismeretes, s szóösszetételben mind a mai napig használatos nyelvünkben, sőt a miskolci vendéglátásban is.21 22 A korábban leírtakból érthető, hogy a vendéglátás kulturáltabb helyszínére és módjára utaló fogadó elnevezésünk a legkésőbbi megjelenésű, vagyis legfiatalabb fogalmunk. A vendégek elszállásolására is alkalmas épületként 1749-től ismeretes a magyar nyelvben.“2 A csárdák, korcsmák, fogadók a Miskolcon áthaladó országutak mentén, vagy a megyei földutakon sugarasan helyezkedtek el. Az egymástól és a várostól eső távolságuk nem „járóföldnyi”, hanem „etetésnyi” volt. Egy 19 MTESz. 1970. II. k. 515. p. 2» MTESz. 1967. I. k. 480. p. 2' MTESz. 1967. I. k. 482. p. 22 MTESz. 1967. I. k. 936. p. 27
