Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Piac, vásár, sokadalom és több évszázados „kelléktára”
Ion. Megkérdeztük a fogadóst, hogy miért nincs jobb berendezése? Azt felelte: mert a vendégek összetörnék... Rosszabb a helyzet az úri vendégekkel. Mikor megérkeznek, főzni parancsolnak, ami legjobbat csak lehet kapni, s amikor jóllaktak és sokat ittak, a tányérokat kezdték törni, zúzni, kiabáltak és mindenféle huszáros ötleteket eszeltek ki, hogy miként kell a helyiségben az ablakokba, vagy az ajtóba lőni.” Szerzőnk azután a fizetésről szólva megjegyzi, nem mindenki szeret fizetni, de ha valaki adós maradt, felírta azt a korcsmáros a másik számlájára, merthogy a „magyar vendéglősök közismerten nagy nyúzok hírében állnak és Prágában vagy Bécsben csak harmadrészét fizetné az összegnek a vendég.”17 * A XVIII., de főleg a XIX. században a vendéglőkkel kapcsolatos elvárásokról szabályrendeletek szóltak. A Miskolc—Mindszent határán álló Zöldfa fogadó leírását és berendezéseinek összeírását 1745-ből ismerjük, s ez hozzávetőleg megfelel annak az 1701-től érvényes fogadó-szabályzatnak, amelyet Budáról ismertet egy feldolgozás. Eszerint „egy vendég- fogadónak 3 szobájának kell lennie és 8 lóra istállójának. Ez a legkisebb... a közepes vendégfogadónak kell legyen: 4 szobája és 12 lóra istállója... a nagy vendégfogadó: 6 szoba és 18 lóra istálló.”1” Az előíráshoz képest a miskolci fogadó a következő képet mutatta: az épületnek van egy „első kortsma háza”, egy konyhája és „hátulsó két Vendég Fogadó háza”. A korcsmaszobában az összes berendezés két keresztlábú lóca és egy hosszú, rögzített, bükkfából készült asztal. (Székeket nem használtak, s később is többnyire arról értesülünk, hogy a padokat, lócákat, még az asztalokat is lerögzítették, nehogy „eszközként” lehessen használni a gyakori szóváltások alkalmával.) A szobák berendezése is csak asztal, lóca és kemence volt. Az összeírás egyedül a konyhában utal ágyra, nyoszolyá- ra, de valószínű azért, mert itt volt a fogadós „rezidenciája”. 1761-ben a földszintes fogadót emeletessé alakították, s az emeleten 7 vendégszobát különítettek el. A vendégeket kiszolgáló helyiségek, konyha, kármentő, ivó a földszinten kaptak helyet. A helyiségek berendezése mindenütt megváltozik ekkorra, a szobákban megjelenik a szék, az asztal, pad, zsámoly, ágy, ruhafogas, mosdótál, tehát mindazok a kellékek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a városszéli csárdákat, ivókat felváltják a polgáriasodó mezőváros szállodái. A városszéli „szállodák” (Arany Bárány, Zöldfa, Csillag, Fehér kakas) mellett, majd helyett a XIX. század 17 17 Domin K.-Komáromy J. 1963. 26. p. « Bogdán I. 1973. 282. p. 26
