Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Piac, vásár, sokadalom és több évszázados „kelléktára”

összeírtak megjegyezve, hogy mindkettő falazott, kőből épült. A településtől másfél óra járásra újabb fogadó és major volt.14 Alsózsolca leírásából megtudjuk, hogy az érkezőket, átutazókat három vendégfogadó, a Borhalom, a Szalad és a Gomoly látta el, szolgálta ki, készítette fel szekérbe fogott állatait a további útra. A debreceni útból Belsőbőcsnél vált ki az ónodi út, s az utak találkozásánál állt a Fecska Bordy fogadó. Az Alsózsolca, Sajólád, Sajópetri, Ónod, Muhi, Hídvég rövid útszakaszon minden település határában volt vendégfogadó. A sajóládi híd melletti sorházat és a szilárd kőből épült vendégfogadót 1748-ban építették. 5 Sajópetri és Ónod között a Kutyakaparó csárda állt, míg a Szirma és Sajópetri közötti úton fából épült fogadókat említenek. Szederkényben a Zasa fogadó működött, míg Polgárnál a gázló előtt is volt egy csárda.

Miskolcról észak felé, Gömör megye irányába Sajószentpéter volt az első pihenő, majd Sajókazincon, Dubicsányban, Putnok és Hét között volt egy-egy útmenti csárda. Miskolc és Rozsnyó között többször volt megállásra mód és lehetőség. A Bódva völgyi úton is álltak csapszékek, csárdák, főleg Edelény és Damak vendégfogadója érdemel figyelmet. Az edelényit a falun kívüli nagy fogadónak írják le, míg a damakit az országút mellett, a szőlődombok között építették fel.16

A Miskolc—Csaba—Harsány—Kövesd—Pest felé vezető országúinak sokfelé volt elágazása, ezen az úton számlálták össze a legtöbb csárdát, fogadót. Miskolc és Mindszent határán állt a Zöldfa és a Bárány fogadó, a Csabai úton — a korábban is említett — Vörösrák, Csaba és Bükkaranyos között a Buchonice névre hallgató fogadó működött. A görömbölyi úton fából épült a Vakaró vendégfogadó, az emődi úton a mocsár mellett kőből építették a Hollós fogadót. Az innen Hejőkeresztúrba vezető úton, a Kin- gyer fogadó állt, de Keresztes és Kövesd határában is említenek fogadókat. Az országút a XVIII. század végén itt hagyta el Borsod vármegye területét.

A vásározók számára nélkülözhetetlen fogadók hangulatát egy 1851- ben készült leírásból ismerhetjük meg. Szerzője Pestről érkezett Miskolcra, s rövid pihenőt tartva betért a harsányi fogadóba. Itt „az uraknak fenntartott szoba még tűrhető volt, de a falusi vendégek szemközti szobájában még padló sem volt. Két hosszú asztal, a fal hosszában lócák, csak úgy durván összeróva, alig gyalulva. Az ital korsókban állt az aszta14 Csorba Cs. 1990. 78. p.

U Balpataki B. 1987. 19. p.

16 Csorba Cs. 1990. 72-74. pp.

25