Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Piac, vásár, sokadalom és több évszázados „kelléktára”

A vásározásnak, vásárra járásnak fontos elemei voltak az útszéli vendégfogadók, amelyekre 1782-őt megelőzően is utalnak megyei feljegyzések, de a közlekedés változó földútjain ezek azonosítása reménytelen vállalkozás. Még ezt követően is az, hiszen Magyarország első katonai felmérése során, az 1782—1785 között térképre vetített utak és útmenti építmények már sem egy 1851-ben készült pontos útleírás adataival, sem pedig Pesty Frigyes 1864-ben készített Borsod megyei leírásával nem vethetők össze. Részben azért, mert a folyómedrek, gátak, révek, hidak és utak nyomvonala, ill. korábbi helye megváltozott, másrészt azért sem, mert a többnyire deszkából, ritkán kőből készült fogadók az évtizedek alatt mint azonosításra alkalmas pontok megszűntek, eltűntek, helyüket — jó esetben — mások foglalták el.12

A XVIII. század végén — a katonai felmérés szerint — Borsod megye kereskedelmi központjából, a legnagyobb vásárhelyről, a sokadalom helyszínéről négy útvonalon át lehetett kijutni, pontosabban: négy országos útvonal haladt át a városkapukon.13 A legfontosabb közlekedési út a Csabai kapun keresztül Pesttel kötötte össze a várost. A Miskolccal már ekkor is csaknem összeépült apátsági településen, Mindszenten volt fogadó, Csaba és Mindszent között félúton pedig a legendás hírű Vörösrák állott. (A csárda, majd „polgáriasuk” vendéglátóhely története másfél évszázadot ível át. Alapjának és falainak maradványai az 1980-as években a Vértranszfúziós Állomás építésekor felszínre kerültek a Semmelweis Kórház területének déli—nyugati határvonalán.) Miskolcról Kassa, Tokaj, Debrecen és Ónod irányába vezettek még főutak. Ezek a Szentpéteri és Zsolcai városkapukon át léptek ki Miskolc területéről. A város negyedik kapuja — a Győri kapu — a koronauradalmi település, Diósgyőr felé bonyolította le a kereskedelmet. (Ez nem nevezhető országútnak, csupán a két települést összekötő „belső” útnak.) Az északkeletre, keletre tartó utak (Kassa, Tokaj, Debrecen, Ónod irányába) Felsőzsolcáig együtt haladtak, majd innen váltak szét. Az egyik út (fekete földes-anyagos, de mindenféle fuvarra alkalmas a leírás szerint) Hernádnémetire és Belsőbőcsre a Borhalom nevű vendégfogadónál haladt el és egyesült a Szikszóról Ónodra vezető úttal. Felsőzsolcán, mint fontos közlekedési csomóponton két fogadót is

Országúti, városszéli korcsmák, csárdák, vendégfogadók

'2 Pesty K 1988. 425. p.

13 Nyíry D. 1926. 3-5. pp.

24