Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza téri vásárcsarnok tervei és megvalósulása (1922-1926)

központi piactere, annak még két évtizedet alig megélt vásárcsarnoka, a környező házak, műhelyek és üzletek, valamint a pályaudvar és vágányai, a közraktárak a front elvonulása után alkalmadanok voltak funkciójuk betöltésére.

A romok eltakarítását követő újjáépítés azonban már nem a város költségén, hanem az 1947-ben létrehozott Országos Tervhivatal koordinálásával az országos költségvetés támogatásával és a 3 éves terv részeként kezdődött. A város polgármesterének jelentése szerint 1947-ben 479 500 forintot városfejlesztési beruházásokra, 525 000 forintot építkezésekre, 509 000 forintot, szociális és egészségügyi beruházásra, 112 000 forintot kulturális objektumok helyreállítására fordítottak. A három éves terv indulásától 1947 decemberéig, öt hónap alatt a város területén (természetesen ez már Nagy-Miskolc területét jelend) 1 685 000 forint értékű helyreállítási, korszerűsítési, a romok helyén pedig új építési munkák folytak.2’5 Az építkezések között legnagyobb összeggel, 142.000 forint felhasználással szerepelt a Búza téri Vásárcsarnok újjáépítése.* 256 A közvágóhíd és a Búza tér (a Vásárcsarnokkal) az újjáépítésen túl közmű rekonstrukcióra is szorult, amelyet 1949-1950 között terveztek megvalósítani. Miközben a 3 éves terv feladatai 1949. december végéig voltak „programozva”, 1949 májusára elkészült az a dokumentum, amely az első 5 éves terv feladatairól és azok költségigényeiről szólt.257 Ebben, mint „áthúzódó feladat” szerepelt a Búza téri vásárcsarnok, tehát átépítése része lett a város ötéves tervprogramjának is. (A munkálatok befejezéséről és az épület átadásáról az 1950-es évek sajtója nem adott hírt. Az épület következő felújítására vagy a teljes átépítés befejezésére 1957—1958-ban került sor. Az esemény szintén nem volt sajtóhír a korabeli Miskolcon.)

Az 1950-es évek végének, 1960-as évek elejének időszakára visszaemlékezve Benedek Miklós egyik írásában a következőt olvashatjuk: „korábban búzavásár volt a neve, majd egy ideig Béke térnek hívták, de visz- szakapta patinásabb, egyedibb nevét. Területe immár egy évszázada nagyjából azonos, változatlan. Nyugati szegélyéről most vannak éppen eltűnőben az „iparosházak”-nak nevezett öreg épületek, amelyek őriznek még néhány érdekes vasrácsot, építészed elemet. A keled szegélyről eltűnt a Gólya Aruház nevű boltocska, meg a Drucker-gépműhely, ezek

255 B.-A.-Z. m. J.t. XXI-510. 30.858/1947.

256 Dobrossy I. 2002. 248. p.

257 B.-A.-Z. m. I.t. XXI. 511 /b. 125/1949.

180